Hogyan ne legyek túl sok egy másik embernek?

Sehogy...aki nem szeret így ahogy vagy másképp sem fog, okés kicsit vissza fogod magad max, szerintem ehhez nem kell semmi különleges, de inkább add magad minthogy füled-farkad össze húzva másnak akarj megfelelni, ha megijedt akkor szarja össze magát az ilyen :d

Ezen a véleményen vagyok, pedig én eléggé introvertált vagyok nem olyan mint te (sajnos).

Ha már felismerted, hogy van egy ilyen probléma, akkor az már egy lépés a megoldás felé. Ezután azt kellene feltárnod magadban, miért esel túlzásba. Ha egyedül nem megy, akkor pszichológussal akár. Ha ez is megvan, akkor azt kellene megoldani, hogy ezt más mederbe tereld.

Hasonlót magamon is megfigyeltem, nekem figyelemhiányom volt, sokszor voltam háttérbe szorulva, láthatatlan, családban is, iskolában is, barátok között is, nem volt sikerélményem, nem volt szabad hibáznom, és amikor valakitől megkaptam a vágyott figyelmet, túltoltam a reakciómat. Változtatnom kellett ezen, mert ez nekem sem volt jó, ráadásul engem is zavart, ha más akaszkodott rám, csak máson nem tudtam változtatni ebben, magamon viszont igen, sokat segített, hogy hobbi révén bekerültem egy olyan közösségbe, ahol nem volt ciki hibázni, megtanultam helyén kezelni, ha hibázok, együtt nevettünk a bakikon, nem rajtam nevettek, ez addig ismeretlen volt számomra, teljesen új tapasztalat.

Nem tudom, neked mi lesz a megoldás, mik az okok, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanaz, mint nekem, úgyhogy nem is részletezem az egészet, csak pár dolgot írtam le, de egy nagyon érdekes önismereti utazáson vettem részt.

Próbáld meg önállóan vagy orvos segítségével visszavezetni, hogy miből ered az, hogy nehezen barátkozol és ennek az ismeretében könnyebben kezeled.

Nem érdenes erre tudatosan figyelned, hiszen rengeteg stresszel jár, hogy minden mondatodra és tettedre figyelj, aztán, ha ellazulsz ugyanúgy viselkedsz mint előtte.

Egy átlagember meg annyit lát, hogy valaki tökre stresszel a jelenlétében, és nem érti miért, hiszen nem ad rá okot, aztán hirtelen éles váltás jön és tisztára az ellentétje lesz.

Amúgy az idő is elhozza majd. Az egyik rokonom rengeteget tudott magáról vagy csak úgy beszélni, néha 1-2 órát is képes volt csak ő beszélni, ez nem volt egy vonzó tulajdonsága, mert egyre össze-vissza ugrált a témákban, nem lehetett követni, másrészt egy ember nem képes másra ilyen hosszú ideig figyelni.

Aztán idősödött és ezt a szokását elhagyta.

Én is hasonló voltam, csak én ami a fejemben volt, adtam is ki, szűrés nélkül, ez egész gyerek és kamaszkoromban így volt, aztán felnőtt koromra elmúlt, bár ha nagyon egyedül érzem magam vagy izgulok, akkor még előjön néha.