Ebbe betegedtem bele ?

És mi lett a régebbi barátokkal?

Hát megértem, hogy rossz egyedül nagyrészt én is egyedül vagyok, de hetente egyszer általában eljönnek lányomék. Ezen kívül csak a kollégák, szomszédok vannak,akikkel nem sokra megyek. Engem legalább a macskám vár itthon. Próbálj ismerkedni. Nyitottnak kell lenni új kapcsolatokra, máshogy nem lesz változás.

Szerintem szerezz be egy kutyát, azt rendszeresen le kell vinni sétálni, nincs mese, és ingert is ad. Nagyon jót tenne.

Bármilyen önkéntes munka szintén jót tenne.

Kirándulás, stb. csoportban, vannak ilyenek.

Jógázni, sportolni, masszázs, stb. fontos, hogy tegyél be ilyesmiket a napjaidba

Mindig tervezd meg a következő napodat, hetedet, kényszerítsd magadat arra, hogy minden héten legyen legalább egy különleges programod, kell, hogy legyen valami, amit vársz, ha ebből rendszer lesz, akkor szokássá válik, és máris tettél egy nagy lépést, amire csak azt tudom mondani, hogy csak így tovább!

Az én véleményem szerint #10 és #15 tudja csak hogy miről beszél.

A többiek olyan hótegyszerűen megmondják a tutit, mintha ez tényleg ilyen egyszerű lenne.

Hasonló cipőben járok, az összes ismerősöm olyan számítógépfüggő hogy olyanok mintha nem is lennének. A szüleim kidobtak a francba, mert hogy asperger szindrómám van és nem értenek hozzá. Én pedig minden tőlem telhetőt megtettem, és nem érdekelte őket. :(

Nekem rövid távon a kerékpározás segített. Miközbe tekertem és láttam hogy a többi közlekedő rám nézett, már az sokkal jobb kedvet adott nekem. Maga a tekerés az nem nagyon érdekelt. Néha odaszóltam csinos embereknek akik kerékpároztak, hogy nagyon szépek... Örültek neki, kivétel nélkül. De hosszabb dolog nem alakult ki, nem is az volt a célom csak a magány megszüntetése.

Ezen kívül ami nekem segített, hogy barátkozós facebook csoportokba mentem és kiírtam mindegyikbe egy kérdést, hogy szeretne -e valaki barátkozni. Fél év után találkoztam is egy sráccal, ő is aspergeres. Elmentünk sétálni, beszélgettünk, élveztük a minden napokat. Rengeteget de tényleg nagyon sokat chateltünk egymással. Alig várom a következő alkalmat.

És természetesen eljárok pszchiológushoz, hogy legalább hetente 1x egy órán át legyen valaki akivel szóban is beszélgethetek. Ez alkalmanként 10 000 forintba kerül. Tehát havonta 40k kiadás.

Nagyon sokszor bepróbálkoztam már öngyilkossággal, de valahogy mindig kihívták rám a mentőket, ők pedig helyreraktak azzal, hogy beszélgettek velem, foglalkoztak velem. Na nem azt mondom, ha egyszer megpróbáltad már megölni magad, tök mindegy mit csinálsz csak arra fogsz vágyni hogy kivégezd magad. De igyekszem ezt a késztetést pszchioaktív vackokkal elnyomni amit a pszcihiáterem ír fel nekem.

Szóval, próbáld meg ezeket! Ezek segíteni fognak! Kivétel az öngyilkosságot, mert ha nem értesz az úgymond "gyilkoláshoz" amivel megtudod ölni magad (és nem értesz valószínűleg) akkor te is életed végéig függője leszel a gyógyszeriparnak, és ezt nem ajánlom. :( Szeretlek kérdező! Nagyon sok sikert kívánok, hogy kilábalj ebből a nagyon rossz helyzetből! Hidd el a kerékpár jót fog tenni! ;) Nekem bevált!

Én voltam hasonló helyzetben, de nem “durvult el” ennyire. Aki szakembert írt, és hogy magadban kell rendezni, annak igaza van, és a kisállat is jó ötlet!:)

Ha gondolod, szivesen beszélek veled, ihatunk egy kávét is akár.

Ha a súlyod zavar, ahogy írtad, hogy híztál, akkor esetleg az otthoni edzés segíthet, azokkal is jó célokat lehet kitűzni, és elérni, ha esetleg az edzőtermes egyáltalán nem jöhet szóba, ha igen, az is egy jó program, és ott is lehet embereket megismerni:)

Járj el ide-oda, nem baj, ha nincs kivel, idővel összebarátkozol másokkal.

Ebben a helyzetben én sem javasolnék kapcsolatot, bár jó ötletnek tűnhet és a magányod is megszűnne, mégsem tartom a legjobbnak.

Találj valami hobbit, és fel a fejjel!! :)