Hogyan lehetnék nyitottabb és hogyan bízhatnék az emberekben?

Kiskorom óta is csak egy-két barátom volt ahogyan most is csak egy van. Eleinte valószínűleg azért mert sokáig beszédhibával küzdöttem, amivel elmartam magamtól az embereket, mivel a szüleim is alig értették amit mondok. Ezt sikeresen leküzdöttem, mire harmadikos lettem "kigyogyultam" belőle. Viszont idén egy eset miatt az egyik "hamis barátnőm" (rettentően pletykás volt, mindig kötekedett velem, kibeszélt, irigy volt rám azért amiért elértem, sőt, azért is amiért a műtét után mindig kivoltam írva 1-2 hétre) felpofozott és ja onnantól az amugyis romba dőlt barátságunknak tényleg annyi lett. Én nem nagyon bántam, viszont az lelkileg megütött hogy senki sem állt ki mellettem és mindenki hibásnak tartott. (Tudni kell, hogy nagyon sokáig tudok rágódni dolgokon és nagyon nehezen tudom elengedni) Röviden az eset annyi volt, hogy elvette a tolltartómat, elakarta dobni és pedig visszavettem ami az enyém és (véletlen) felboritottam (?). Még nekem sem teljesen tiszta, de miután segítettem neki felállni, megütött. Persze akik látták azok röhögtek. Próbáltam már kibeszélni magamból, kiírni de nem sokat hatott. Ráadásul az sem segít hozzá, hogy ezt gyerekesnek is érzem. Végülis az is.

Viszont észrevettem ahogyan egyre jobban bezárkozok és egyre magányosabb leszek. Eddig sem voltam társaságkedvelő fajta, de valószínűleg ez az eset is hozzátett. Mindig figyelem az emberekben ha hozzám szólnak az általam "beképzelt" rossz szándékot, mintha valamiért akarnának ártani nekem (kiskoromban elég sok bántást kaptam a velem egykorúaktól). Ez szerintem valamilyen paranoia lehet nálam. Ha kapok egy véleményt legyen szó negatívról, építőröl vagy pozitívról mindig elkezdek remegni és nagyon elkezdek izgulni. Az önbizalmam a nullát üti és valahogyan nyitottabb szeretnék lenni, de nem tudom hogyan tehetném. Mármint annyi megvan, hogy valahogyan kéne bízzak az emberekben, de hogyan kezdjem el?

Mindössze 13 éves vagyok és szerintem érthető, hogy miért nem szeretném leélni egyedül az iskolás éveimet.

Utólag is bocsi a sok szövegért