Van más is, aki soha nem volt még baráti programokon?

Elősször is ne aggódj ilyenen. Járj el kondizni vagy amit élvezel.

Isten mindig a barátod.

Úh, ezt még olvasni is rossz volt.

Sajnos ennyiből nem fog kiderülni, mi veled a "baj", de valami nagyon, az biztos.

Viszont látom benned a potenciált, próbálj meg munkahelyen kívül barátkozni. Akár elsőnek online játékoknál, hobbisportoknál, stb.

Azért, a munkatársaid is jó bunkók, lehetne annyi eszük, hogy messengeren, közös csopiba beszélik ezt meg, nem sutyorogva.

Én mindig azt mondom, balf..sznak születni kell.

Nem sértésből, én is hasonló vagyok.

Pedig van/volt baráti társaságom, de még ha hívnak is valahova, vagy ott vagyok valahol mindig azt érzem, hogy kívülálló vagyok, hogy nem tartozom igazán oda.

Akikkel eddig rendszeresen programot szerveztünk, most azt vettem észre, hogy nem hívnak sehova, vagy ha megyek velük, kiderül, hogy ők voltak együtt egy csomó helyen, engem meg sem kérdeztek.

Vagy amit észrevettem, engem végletekig nem tisztelnek az emberek.

Például most is társasággal voltam.

Egy percre elmentem tőlük, vissza fordulok már azt látom, hogy valaki éppen közös csoportképet csinál róluk. Egy büdös szót nem szóltak utánam, hogy gyere már, csinálunk közös fotót.

Vagy például megálltunk enni-inni mindenki végzett, én még ettem erre a többiek neki állnak fel és indulnak el. Ez többször megesett, pedig nem én vagyok a lassú evő, mások is repetáztak, kávézgattak, én mindig tisztelettel megvártam, hogy elkészüljenek. Fordítva meg tök hülyén érzem magam, hogy tele pofával szedelőzködök mert mindenki megy.

Vagy vannak programok, amire elhívnak úgy, hogy haver+párja vagy haverok+párjuk. Én meg a kívülálló harmadik. Ettől még rosszabb amikor találnak valami hozzám hasonló szerencsétlent aki szintén kívülállóként velem akar haverkodni, mert mindenki más a párjával van.

Vagy van egy haverom, mindig elkezd sztorikat mesélni, amit úgy szakítok félbe, hogy tudom, ott voltam veletek... és kínos csend. Pedig nem vagyok csendes, háttérbe visszahúzódó személy.

Mondjuk alapvetően azt látom, érzem, hogy engem úgy senki nem hallgat meg. Szerintem 10-ből 9 gondolatom, sztorim félbeszakad már az első pár mondatnál, mert valaki közbevág és onnantól vele beszélnek.

Szóval az, hogy vannak barátaid, sem fogja azt jelenteni, hogy onnantól boldog leszel velük.

Alapból sokszor azt érzem, hogy kompromisszumokkal, lemondásokkal jár és bele kell törődjek, hogy én vagyok a társaság háttér embere, mert cserébe mégis csak van társasági életem.

De igazság szerint, pont ezen háttér ember szerep miatt sokkal inkább vagyok egyedül és megyek egyedül bárhová. Akkor nem érzem, hogy háttérbe szorulnék, nem érzem, hogy másokat követnék. Egyszerűen csinálom amit akarok, amikor akarom.

Egyedül is "láthatatlan" vagyok, csak egyedül ez kevésbé zavar.

Én is ilyen vagyok, és szintén enyhe aspergeres vagyok.

Néha megőrjít a magány, néha meg elvagyok magamban...

Végülis a munkahely nem galambdúc.

21F