Volt olyan időszakotok, amikor azt kívántátok bár meghalnátok, mert nincs semmi értelme az életeteknek és senkinek sem hiányoznátok ha többé nem lennétek?

Szerintem mindenki életében vannak ilyen mélypontok, az enyémben is vannak.

Ilyenkor általában azokat a feladatokat tartom szem előtt amit itt az életben nekem kell megoldani

2-es válaszoló vagyok.

Rosszabb lett a helyzet tegnap a késő esti beszélgetésben. Nagy veszekedéssel tette le a telefont, hogy "soha többet", stb. Valahogy megbékítettem, ennek ellenére egész nap elérhetetlen telefonon.

Meg volt beszélve az esti 8 órai találkozó - gondoltam, ott tiszta vizet öntünk a pohárba. Mégsem volt a szokott helyen, a szokott időben A TÖRZSHELYÉN. Most már úgy tűnik, személyesen is elérhetetlen?

Próbáltam közös ismerősünket megkérni, hogy közvetítsen ebben a helyzetben, de nem járt sikerrel. (Rá vagyok utalva erre az emberre, mert INGYEN adja a szakértelmét, amiért mások súlyos pénzeket elkérnek.) Egy kritikus helyzetben ajánlotta fel a segítségét.

Állítása szerint nem egy haragtartó típus, meg azért sikerült egy olyat "kisajtolni" belőle az este, hogy "nem haragszik", meg majd napközben hívjam stb. Mégsem értem, hogy most mi van. Egyelőre várakozás...

"Volt olyan időszakotok, amikor azt kívántátok bár meghalnátok, mert nincs semmi értelme az életeteknek és senkinek sem hiányoznátok ha többé nem lennétek?"

Soha. Meglehetősen negatív alaptermészetű, mélabúra is hajlamos ember vagyok, de mindig úgy tartottam, hogy jobb élni, mint nem élni.