Más is van, aki nem tervez különköltözni a szüleitől?

Ha pozitív megerősítésre vágysz, akkor ez a kategória megfelel számodra.

Van egy kollégam is, aki 35 évesen a szüleivel él.

Hajrá!

Mindenesetre egy kiegyensúlyozott felnőtt ember az önállósagra és a stabil egzisztenciára törekszik, nem a szülői ház puha védelmére.

Szerintem amíg nincsen párom, addig nem is éri meg, hacsak nem kell másik városba munka miatt.

Meg én amúgy is úgy tervezem, hogy házasság után lesz csak egybeköltözés. (Nekem ez így fontos)

Ja 18evesen epphogy elvegezte a sulit azt menjen melozni probaljon alberletben lakni mikor egy albi min 100 ezer (es meg keveset mondok) ha kap 200 ezret (most Orban urunknak koszonhetoen 240et akkor) fizesse ki a rezsit a szamlait az min 50 ezer megint. Es akkor 50-90 ezerbol meg eljen tul 1 honapot. Ha cigizik akkor epphogy marad egy kis penze kajara. Felretenni eselytelen max havi 10 ezret de azt is megehezi.

Es akkor csodalkoznak az orszagban hogy miert megy ki kulfoldre elni aki teheti.

Unokatesvereim mostmar 8. Eve hogy Kanadaban elnek. Van felrerakva atszamitva vagy 60 millio forintjuk. Ugy elnek mint a kiskiralyok mindenuk megvan. Az egyikuk gyarimunkas a masik pedig laboratoriukban dolgozik es a 2 lanyuk meg iskolaba jar mar. Itthon meg emlekszem neha 1 kg-am kenyerre nem volt penzuk hiaba dolgoztak meg egy autot 200 ezerert epp hogy tudtak venni. Ekkora kulonbseg van Magyarorszag es nemelyik kulfoldi orszag kozott.

Szerintem ha neked ez így jó és van saját tered, tehát nem az van, hogy felnőttként is gyerekként kezelnek, dolgozol, éled a saját életed, akkor nincs ezzel probléma. Én nem ítélkezem az ilyen emberek felett, nem kezdem el mondogatni, hogy “mamahotel”, mert sok fiatal nem azért nem költözik külön, mert nem akar vagy mert szerencsétlen lenne és nem tudna egyedül élni, hanem mert sajnos akit nem tudnak támogatni a szülei vagy nem vesz fel egy csomó hitelt, az a büdös életben nem fog lakást venni (főleg Budapesten, itt élek, erről tudok beszélni), de egy kezdő fizetésből örüljön az ember, ha bérelni tud, akkor is költse a fizetése háromnegyedét albérletre…

Én egyedül lakom, továbbtanulás miatt költöztem el, de ha belegondolok, ha az lenne a helyzet, hogy lenne egy nagy lakás/ház, ahol mindenkinek meglenne a privát szférája, napközben úgyis dolgoznék meg anyám is, akkor engem sem zavarna, ha anyámmal kéne laknom.

Én panelban nőttem fel, a szüleimnek nem volt pénzük többgenerációs házra. Én 30 évesen vettem saját lakást, addig gyűjtöttem, és így is kellett hitel. Nyilván nem vártam volna el senkitől, hogy 18 évesen költözzön el a szüleitől, de nekem is volt igényem különköltözésre, és ehhez volt tervem, gyűjtöttem, így én a hasonló gondolkodásmódot preferálom. Nekem az a jó, ha a szülők nem tudnak átsétálni papucsban, és a saját háztartásomban a magam ura lehetek.

Pár éve, mikor még adtam esélyt társkereső oldalaknak (aztán elegem lett), egy ilyen oldalon beszélgettem egy pasival. Jó szakmája volt, és nem értette, miért nincs sikere a nőknél. Aztán elkezdett mesélni, hogy igazából az anyjával él, és nem akar külön költözni, de még dolgozni sem akar elmenni, mert akkor szegény anyja egyedül marad, és akkor mi lesz az anyjával, aki egyébként egyáltalán nem egy magatehetetlen ember, nem kell ápolni, gyakorlatilag eltartotta a fiát egyedül. Miután ezeket elmesélte, egyáltalán nem volt számomra meglepő, hogy a nők nem kérnek belőle.

Egy másik esetet a családomból mesélnék. Az anyai nagyszüleim azt tervezték, hogy a 3 gyerekből anyukám, aki a legidősebb, majd ott marad velük a faluban (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), anyukám viszont másképp tervezte az életét, érettségi után továbbtanult, diplomát szerzett, majd férjhez ment apámhoz, akinek akkor már munkája volt Budapesten, és itt költöztek össze. Ez a nagyszüleimnek nem tetszett, nagyon sokáig fúrták a szüleim házasságát, nem egy ünnep veszekedéssel telt, hátha anyámat visszacsalogatják a faluba, ahol ma már gyakorlatilag nincs munka, és a kisebbségen kívül nincsenek fiatalok sem, csak idő kérdése és szellemfalu lesz, ha nem fejlesztik a térséget, nem érték el a céljukat, a szüleim kitartanak egymás mellett, a házuk pedig hiába nagy, értéktelen a térség miatt.

#11

"Mindenesetre egy kiegyensúlyozott felnőtt ember az önállósagra és a stabil egzisztenciára törekszik, nem a szülői ház puha védelmére."

Ez a mondatod igaz is lenne, ha Magyarországon nem olyan fizetések lennének amilyenek vannak. Hiába törekszik egy faluban, kisvárosban élő egyedülálló fiatal arra, hogy elköltözzön otthonról, ez az esetek nagy többségében nem sikerül. Ha ahol él, pl. falun mindenki minimálbért, garantált bérminimumot keres, abból spórolni sem tud. A szülőknek is adnak pénzt, mert otthon laknak, hitelt meg sokan nem akarnak felvenni, mert a jövőjük nagyon bizonytalan.

Akinek nincsenek barátai, párkapcsolata akivel közös albérletbe költözhetne (együtt könnyebb), az marad otthon a szüleivel. Sokan a fiatalok közül felmérik az esélyeiket és már inkább maradnak otthon. Nem minden ember egyforma, valaki szeret a szülei közelében élni. Van aki meg menne, de esélye sincs elköltözni!

Könnyebb annak aki a fővárosba született vagy megyeszékhelyre. Ezeknek a fiataloknak sok szempontból több esélyük van "leválni" a szülőkről, mint annak aki pl. egy zsákfaluba született. Sokan azért sem mennek egyetemre, mert nem tudják fizetni az albérletet (nem mindenkinek jut kollégium).

Ezért mindig is lesznek akik a szüleik mellett maradnak. Vagy mert nincs esélyük onnan elmenni (nem kapnak segítséget), vagy mert nem is akarnak. Persze a szerelem sok új dolgot hozhat az ember életébe. Sokan csak akkor indulnak meg, ha van akiért érdemes, akivel együtt könnyebb boldogulni az életben. Félreértés ne essék, nem az "aranyásókra" gondoltam, hanem egy normális szereteten alapuló párkapcsolatra!