Más is van, aki nem tervez különköltözni a szüleitől?

Nincs a közvetlen ismerősi körömben ilyen személy, ezért írok ide, kíváncsi vagyok.

24 vagyok, nem volt még kapcsolatom. A kérdést azért teszem fel, mert amilyen életpályát képzeltem el magamnak, valószínűleg nem is lesz, és ehhez is szoktatom magam.

Úgy tervezem a jövőm, hogy a szüleimmel fogok élni. Nem azért, mert kényelmes, hanem azért, mert így sokkal több pénzt félre tudunk tenni, sokkal jobban össze tudunk tartani, illetve a fizetésem sajnos nem elég arra, hogy saját házam legyen, maximum 20-25 év kemény spórolás árán.

Nekem a szüleim jelentenek mindent, baráti társaságom nemigen van, nem érdeklődik felőlem túlzottan senki a szüleimen kívül. Ráadásul elég "cringe" vagyok, nem tudok az átlag fiatalok témáin megszólalni, elvont dolgaim vannak, illetve introvertált is vagyok, így az emberi kapcsolatokra nem vagyok rászorulva.

Anno mikor kapcsolatot akartam, akkor se jutottunk el semerre, mert mikor felvetődött egy esetleges jövő, én kerek perec megmondtam, hogy nem tervezek külön költözni a szüleimtől. Többgenerációs házban élünk, külön bejárata van a felső résznek, ott vidáman el tudnék éldegélni valakivel úgy hogy a szüleim egy másik szinten laknak másik bejárattal, viszont itt mindig megakadt a dolog, mert többek szerint ez még bőven mamahotel kategória, és így nem akartak belemenni, amit meg is tudok érteni valamilyen szinten.

Szegény özvegy nagymamámat látom, aki egy másik országban lakik, és az összes gyereke messze lakik tőle, alig látogatják. Borzasztóan sajnálom szegényt, és ilyenkor belegondolok, hogy az én szüleimnek nem akarok ilyen sorsot, valamint nehezen is képzelném el hogy egy "idegen" emberrel összekössem az életem.

(bár attól is félek, hogy mi lesz a haláluk után, ez szintén egy hatalmas kérdőjel az életemben).

Szóval, más is van, aki tudatosan él otthon?