Egy 33 éves férfinak, akinek sose volt barátnője, érdemes egyáltalán próbálkoznia a nőknél?

A férjem 35 éves volt, mikor egy társkereső oldalon beszélgetni kezdtünk, egymástól 240 km-re élve. :)

Úgy ment el addig az élete, hogy hajnalban kelt, ellátta a nagybeteg szüleit, majd az állatokat, beutazott a városba, ledolgozta a munkaidejét, vásárolt, hazautazott, és megint a reggeli teendők..Majd a szülők halála után egyedül maradt magányosan.

Beszélgetni kezdtünk, hetekig leveleztünk, aztán megismerte a kisfiam (33 évesen özvegyen maradtam egy 9 éves kisgyerekkel), vele is levelezni kezdett :) Barátság lett, majd néhány találkozás után megkérte a kezem :) Amilyen bolondos ötlet volt, annyira bejött. Imádjuk egymást. Már van egy kisgimis közös fiacskánk is, a nagyobbik gyerkőc is Apaként szereti, tiszteli. Decemberben volt a 18. házassági évfordulónk. Úgyhogy ne adja fel, de, ha húsz évvel idősebb lenne, akkor is pont ezt mondanám!!! Minden jót! :)

Az ember végetlenül bonyolult. Van több száz / ezer szempont ami szerint lehet ilyen, vagy olyan. Az "igazi" szerintem az, amikor minden szempont szerint ugyanolyan, vagy nagyon hasonló 2 ember egymáshoz. Hogy létezik e ilyen a közel 8 milliárd-os népességben? Teljesen biztos vagyok benne, hogy létezik mindenkinek az "igazi". Több is. Hogy mennyi esélyünk van párkapcsolatot létesíteni az igazival? Vagy egyáltalán találkozni vele egyszer is az életben? Vagy egyáltalán egy nyelvet beszélni vele? Minimális, vagy közel 0% esélyt látok erre. Aki az igazit várja, az végtelenül naiv. De nincs is erre szükség. Egy párkapcsolat a legritkább esetben működik pusztán attól, mert a felek nagyon, de nagyon hasonlítanak egymásra. Sokkal jellemzőbb, hogy egy jó párkapcsolat azért működik jól, mert a felek megtanulják elfogadni egymás különbözőségeit. Az egyik fél (bármelyik) ezeket a különbözőségeket leggyakrabban a másik fél hibájaként látja. Hiszen mindenki saját magát gondolja közel tökéletesnek (nem mindig, de gyakran), és saját magához viszonyítja a világot, benne a többi emberre, és a saját magához képest különböző emberi tulajdonságokat rendszerint rosszabbnak látja, mint a saját tulajdonságait. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy az egyik ember más, mint a másik. Nem rosszabb, nem jobb, csak más. Ennek belátása, és ami még fontosabb, a valódi elfogadása nagyon sokat lendíthet egy párkapcsolaton. Igazából ez az esetek többségében szükségesszerű is. Tehát vagy az ember talál magának egy saját magához nagyon, de nagyon hasonló párt, és akkor az együtt élés könnyű (én nem ismerek ilyen párt, és nem hiszem, hogy valaha találkozni fogok ilyennel), vagy a felek megtanulják elfogadni egymás különbözőségeit. Szóval aki jó párkapcsolatot szeretne, ne az igazit keresse, hanem tanulja meg elfogadni a másikat úgy, ahogy van.

Kedves kérdező. Te pedig lépj túl azon, hogy nem tartod saját magadat elég jónak egy párkapcsolathoz. Ehhez pedig ne félj igénybe venni külső segítséget. Bár az anyagi helyzetedben nem biztos, hogy futja pszichológusra, úgyhogy inkább valamilyen személyiségfejlesztő könyvet javaslok. Nézz utána az ez irányú szakirodalomnak. Én pl. még vagy 15 évvel ezelőtt hírlevél sorozatból tanultam meg neten csajozni. Kaptam vagy egy tucat e-mailt, sok gyakorlatias útmutatóval, hogy hogy kell társkereső profilt készíteni, e-mailt írni csajoknak, aminek az eredménye több randi, néhány rövidebb párkapcsolat (pár hónaposak), és 2 komolyabb kapcsolat lett (több évesek), és idén lesz 10. éve, hogy megismertem mostani feleségemet egy társkereső oldalon és még mindig tök jól megvagyunk :) Pedig félénk voltam mindig is e téren, sosem értettem igazán a nőket, mindig is utáltam csajozni, túlsúlyom is van, szóval rohadtul nem vagyok egy Adonisz. De beletettem az időt, energiát (talán többet is, mint más), és működött. Neked is ezt ajánlom. Ne add fel, hidd el, hogy boldog lehetsz, és dolgozz érte kitartóan.

Van egy 54 éves kollégem, tavaly költözött a környékünkre, mert egy korházban megismerkedett egyik betegtársának a nővérével és egymásba szerettek. Ő az első az életében. Azt mondja, nem bánja, hogy így alakúlt.

Szóval ha neki bejött, neked miért ne jöhetne be?