Az tényleg gáz, ha a macskámmal illetve magammal szoktam beszélgetni, mert nincsennek normális emberi kapcsolataim?

22 éves srác vagyok és egy elég nehéz egyetemi szakon tanulok, viszonylag jól, szóval nem tartom magam debilnek. Mégis, szinte sosem voltak normális barátaim, inkább csak ismerőseimnek, akiknek csak arra voltam/vagyok jó, hogy segítsek nekik valamiben, egyébként meg sosem keresnek. Tudom, nem kéne nekik segítenem, de nem tudom megállni. Olyan november végén gondolkodtam el komolyabban a szociális életemen, és rájöttem, hogy egyetlen egy olyan ember nincs az életemben a családi kapcsolataimon kívül, akire normális barátként tudnék tekinteni. Emiatt úgy döntöttem, hogy januártól azt a maradék small talk beszélgetést is beszüntetem a csoporttársaimmal, illetve igyekszem a jegyzetkéréseiket ignorálni. Jelenleg ott tartok, hogy december óta 6 ember keresett meg, abból mind a 6 jegyzetet akart kérni. Visszakerestem, ők tipikosan azok az ismerőseim akik csak akkor írnak rám, ha nekik kell valami, de egyébként kb. semmi kapcsolatom nincs velük. Mindet elküldtem azzal, hogy nincsennek nálam a jegyzeteim. A családomon kívül észrevettem, hogy egyre gyakrabban kezdek el magamban beszélgetni teljesen random, de számomra érdekes témáról, illetve néha a macskámmal is szoktam "beszélgetni", ami miatt édesanyám hülyének nézett.