Pécsi ~23 éves Fiúként hogy szerezhetnék barátokat?

Visszahúzódó, lényegében NEET vagyok, (bár picit ellentmondásosan) azon belül is hikikomori.

Már nagyon régóta hobbim az anime nézés, de mostanra a társadalmi 'érintkezés', ingereket ebből kapom csak meg. Nincsenek igazán barátaim, 2 személy van egyik korombeli, gyakran küldök neki valami poénos dolgot, vagy írok rá, hogy van, de lényegében fél éve nem volt közös programunk. A másik személy pedig egy hónapja nem írt miután egy tőle függő találkozó szervezésében az ő ráérésétől vált függővé a dolog, és abbamaradt.

Konkrétan itthon vagyok, a járványhelyzet előtt is itthon voltam, semmiben nem változtatott az életemen az egész. Vágyom a társaságra, társaságtól függően, de általában elég vidám vagyok és szeretek túrázni, biciklizni, horgászni, szabadban sütügetni, és kint sportolni (úszni) is többek között.

Teszem fel a költői kérdést: Mi végre kerültem én ebbe a helyzetbe?

Általános iskolai rossz tapasztalatok miatti óvatosság az emberek felé... Látni, hogy 'igaz' barátok hogy kibeszélik, keresztbe tesznek vagy egyik a másiknak, vagy kölcsönösen... Részben félek is az emberektől, részben ezek miatt óvatos vagyok, és nehezen engedek közel magamhoz másokat, de nagyon jó lenne, ha lenne olyan személy, akit ez nem rémít meg, és örömmel barátkozna velem. Buszon ismerkedni nem tudtam soha, legfeljebb idősekkel tudok beszélgetni, fiatalkoromban sokat voltam idősek társaságában, de a korosztályomban megszólítani sem tudok másokat igazán. Már meg tudom kérdezni a buszon, hogy "Bocsánat szabad lesz?" eddig inkább álltam, de nem haladok semerre. Egy közösségből lényegében kidobtak, mert a tagjai féltek tőlem, mert csöndes vagyok és félek kamerát kapcsolni mások előtt, míg nem ismerem meg őket. Sokukat nem ismertem még.

Lényegében minden szállal, ami a szociális élethez kötne, megszűnt az összeköttetés.

Már nem tartozom elvileg a lelkisegélyszolgálatnál a fiatalok közé, felnőttként pedig egy nagy vesztes vagyok, így még egy 'anonim' segélykiáltást sem tudok tenni. De nem is merek, mivel nehézségeim gátolnak ebben.

A második személy akivel már egy ideje nincs kapcsolatom, ő vigasznak bizonyult néha, de mivel ő is inkább visszahúzódó, néha egymás között elég levert hangulat uralkodott el rajtunk, megértem, hogy sok voltam neki.

Eddigi munkáimnál folyamatosan megaláztak a munkahelyi környezetben, Volt, hogy ki se fizettek, nem is hiányzik a munkaerőpiac, ha ez megy, nem beszélve, hogy a munkáltatók a magánéletemben turkálnak, és alattvalóként kezelnek.

Könnyű lenne ha találnék olyan helyeket, chateket, csoportokat, közösségeket, amikben ellennék, de egyet sem találtam, vagy pedig azok milyensége miatt visszataszítónak találtam a szerény kínálatot. Érdeklődésem szerinti csoportokban olvasottak alapján komolytalan, morbid emberek miatt nem merek ismerkedni. Nem szeretem, ha valakit emberségében megaláznak, vagy ha valaki erőszakos dolgokban, vagy játékokban leli örömét, nem sikerül összangba hoznom egy ilyen kapcsolatot sem egymást megérteni. Pedig ahogy észrevettem manapság a fiatalok többsége erőszakos játokkal játszik, ezen szórakoznak ahogy sokszor kihallhatóan ecsetelik a buszon, néhanapján, mikor kimozdulok.

Őszintén! Se a kinézetemben, sem pedig műveltségemben nem állok a helyzet magaslatán, főleg nem az adott helyzetben. Tudom, a helyi közösségi élet egész előrehaladott erre (egyetem), de erre nem igazán van rálátásom. Sok helyzetben pedig egyszerűen nem tudok feloldódni, és/vagy nem élvezem. Ilyen vendégségben társasozós féle dolgok, filmezés és közös elmélkedés ami még kikapcsol, ugyanakkor tapasztalatok híján nyitott vagyok sokfelé, semmi jónak elrontója nem vagyok.

Van bármi, ami nekem való? Túl problémás vagyok?

Nem az önsajnáltatás volt a célom, meg sok irreleváns dolgot hordtam össze, de így talán átfogóbb a kép, ami ennyibe beleférhet.

Azért köszönöm ha fáradtál és elolvastad.