Elég az akarat ha valaki nem akar magányos lenni,vagy az kevés?

A céltudatosság és a mindennapi gyakorlat segíthet, összeírsz mindent, amik érdekelnek, keresel csoportokat-programokat-lehetőségeket, mész, nem rágörcsölve a magány-témára ismerkedsz.

Hiába az akarat, ha a környezetedben senki nem vevő a társaságodra. Ezt már megtapasztaltam. Ámbár érdekes az is, hogy akkor keresnek meg az emberek(engem legalábbis), amikor nem számít rá az illető.

Elindulni az ismerkedés, a kapcsolatok kiépítésének a fázisán is kell.

Én akkor se lennék magányos, se egyedül, ha az egész univerzumban egyedüli létforma lennék.

Emberek társaságát kell keresni, jó ha van bennetek valami közös. Legyél barátságos, nyitott, pozitív. Én csak azzal, hogy elhoztam egy kutyát a menhelyről, már sokkal jobban érzem magam, vidám eleven kutya, nagyon sok örömöt ad, és azzal hogy sokat sétáltatom, rengeteg embert megismertem, többen szerettek volna barátkozni, csak én távolságtartó vagyok picit, de ha összefutok velük véletlenül, akkor eldumálunk, nekem ennyi mindjuk elég. Szóval a kutya tulajdonképpen egy közös "hobbi" ezekkel az emberekkel, olyan beszédtéma amiről könnyen lehet beszélni és sokat. Ha nem szereted a kutyát, keress más hobbit, más érdeklődési kört, de a kutya azért egy nagyon szuper társ. Csak van legalább egy ember, aki be tud vinni téged valamilyen társaságba?

férfi vagy vagy nő?