Akinek vannak elegendő mennyiségű, normális emberi kapcsolata, azt minden nap keresi legalább 1 ember és így sosem magányos?

Akár telefonon, messengeren stb. Rám ez nem jellemző. A koronavírus alatt a kapcsolataim jelentős része leépült. Becsülöm a legjobb barátaimat, de nekik rengeteg ismerősük van, vagy legalábbis valamennyi kapcsolati tőke, ami alapján nem érzik azt, hogy nincs kire számítsanak az életben, pl: ha kellene egy autós fuvar, stb.

Egyetem alatt néha úgy éreztem túl sok embert ismerek. Aztán mindenki eltűnt. Részben alapból felszínesek a mai kapcsolatok, részben elmentek innen, részben meg nyilván én vagyok nehéz eset, amit nagyon sokan elmondtak már nekem.

Úgy érzem ezen már semmi sem tud segíteni, maximum egy szakember. De ettől még én más ember biztosan nem leszek, nem hiszem hogy lehet ilyen szinten változni, maximum a dolgokhoz való hozzáállásom lesz más. Bár ettől nem fognak jobban kedvelni az biztos.

Egy barátnőm azt mondta szerinte nem normális dolog, hogy ennyi ember megmondta nekem, hogy velem bizony vannak gondok vagy épp rajtam vezették le a feszkót. Ő depresszióra gyógyszert szed, mégsem szekálta soha senki vagy ilyenek.

Csakhogy én amolyan "bokszzsák" személyiség vagyok, jól kihasználnak, ha kedves vagyok, majd kidobnak.

25/N