Nagyon rossz irányba halad az életem, de nem tudok kilábalni belőle. Mit tehetnék?
A probléma fő forrása az, hogy anno az iskolában folyamatos bullyzás áldozata voltam, amit főleg lányok okoztak, és ezt a mai napig nem tudtam kiheverni. Gyakorlatilag az a baj, hogy ezek miatt félek nyitni az emberek felé. Többször volt már, hogy valakit a barátomnak tekintettem, évekig jóba voltunk, összejártunk, aztán kiderült, hogy ha valami kellett neki (mondjuk a TV-m vagy a telefonom) akkor odaadtam neki nagyon kedvező áron mert "közeli barátok vagyunk" aztán 2-3 napon belül meg többszörös haszonnal túladott rajta. És ezt sajnos nem egy ember csinálta meg.
Valamiféle szociális fóbia is eluralkodhatott rajtam, kerülöm a szemkontaktust, a buszon is mindig a leghátsó ülésre ülök, különben azon gondolkodok hogy vajon a többiek mit gondolhatnak rólam, rosszul érzem magam már attól is ha csak bevásárolni kell menni... Hétköznap eldolgozgatok, hétvégén meg itthon ülök, és vagy a falat bámulom egész nap, vagy a hobbimmal foglalkozom, vagy a Tiktokot pörgetem. Mostanra elértem oda a FY-n hogy bedobott egy olyan videót amit már egyszer láttam és kedveltem, ekkor eszméltem rá hogy baromira nem jó irányba haladok. Világéletembe kerültem az embereket, ha épp elhívtak valahova, akkor is mindig lemondtam, mert tudtam, hogy nem érezném magamat jól a társaságukban, és ez tudom, hogy nagyon nem jó, de egyszerűen nem tudok kiutat találni erre az egészre. Borzasztóan tartok mindenkitől, elutasítok mindenféle segítségi formát. Mondanám azt hogy már hozzászoktam ahhoz hogy egyedül vagyok, de belül a lelkem az romokban. Itt vagyok 23 évesen, nem volt még barátnőm, van egy buta hobbim ahol mindig ugyanazokat a tevékenységeket folytatom évek óta. Amikor nagyon rossz kedvem, van, akkor ezzel a hobbimmal foglalkozom, mert az olyan, hogy tudom teljesen egyedül végezni, közben meg egy jobb életről álmodozok, és szituációkat flesselek be magamnak, hogy milyen lenne, ha ez meg ez lenne, ez meg ez történne, holott tudom, hogy ha nem teszek érte, akkor nem fog megvalósulni, márpedig nincs arra motivációm hogy tegyek érte.
Igazából válaszolni se kell, csak jól esett ezt most kiírni magamból.
Tényleg, kamu, rossz nick névvel válaszoltál #2-ben.
Egyébként ha valós lenne a probléma, akkor pszichológus. Én is hasonlókkal szenvedek, de hiába durálom neki magam a szakemberkeresésének, mindig rövid úton leteszek róla. Pedig ilyenkor már csak az segítene szerintem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!