Mennyire jellemző a magányos férfiakra hogy rosszul keresnek?

Ötős ezt cáfolnám: aki gazdag, az meg lehet éjjel-nappal dolgozik, így nincs se ideje, se energiája az emberi kapcsolatai fenntartására.

Nem függ össze a kereset és a magány.

Két remek példával is tudok szolgálni, amivel megcáfolom a kérdező gondolatmentetét:

Van egy mérnök jóbarátom, aki nettó 750-et visz haza. Megvan mindene, most vett házat, van egy sportkocsija, márkás ruhái stb. Mégsem érdekli őt senki. Egyedül él, ha én nem hívnám őt el néhanapján valahova, az unalom és a magány megenné ott ahol van.

Kicsit fárasztó ember, és nagyon melankolikus, gondolom ezért viseli el nagyon kevés ember.

A másik kedves ismerősöm betanított munkát végez, nem valami tehetős ember, saját lakása sincs, albérletre nem telik, az anyjánál lakik. Mégis rengeteg barátja van, és minden héten más lánnyal randizik, egyszerűen bomlanak érte a csajok. Ha nem a csajhoz mennek fel, akkor kölcsönkéri egy nyaraló kulcsát egy barátjától és oda viszi :D

Rengeteg programra van, folyton hívja mindenki mindenhova. Buli, kirándulás, strand stb.

Hogy mi lehet a különbség? Talán a kisugárzás, az életkedv, az élethez való hozzáállás. De egyáltalán nem a kereset.