Volt-e már valaki egyedül külföldi,akár belföldi hosszabb utazáson? Milyen volt?
Mióta az exemmel szakítottunk, nehezebb lekötnöm magam. Hetekkel előre le kell foglalni barátokat és sokszor nem nyitottak olyasfajta programra, amit én szeretnék.
Esetleg voltatok már így? Vállaltatok be több napos utazást egyedül? Milyen volt? Nem éreztétek magányosnak magatokat?
Nekem a max, hogy egyedül elmentem túrázni, vagy biciklizni. De már egy túra közben is tud zavaró lenni, ha nincs kihez szólni...
Viszont annyi mindent szeretnék csinálni.
Evek ota legtobbszor egyedul utazom, kulfoldon es belfoldon egyarant. Voltam Kanadaban es az USA-ban is egyedul.
Nagyon szeretem, mert igy a sajat kedvem szerint alakitom a programot, es pl nem szegyellek kidolni egy padon :) valahogy mindig osszeakadok valakivel, konnyebben ismerkedek, es egy-egy napot, felnapot egyutt toltunk.
A legtobb ember csodabogarnak tart emiatt. De en is belefaradtam abba, hogy mindig masra varok. Elmegyek oda, ahova szeretnek, mert en latni szeretnem. Es mivel egyedul kell megoldani mindent, sokat fejlodsz.
Altalaban 4-6 napra szoktam menni, hosszabb idot elunok egy helyen.
En csak ajanlani tudom :)
Én szeretek egyedül utazni. Az elején szorongtam ("mi lesz, ha..."), de ha az észszerű előkészületek megvannak(gondos úttervezés, a helyről információgyűjtés, beszélt idegen nyelv, utasbiztosítás, itthonra kontakt, stb.) - akkor általában nem lesz semmi, csak életreszóló, hatalmas élmény :) De tényleg, a szó szoros értelmében :D És nemcsak az új helyek/városok/emberek felfedezése miatt, hanem a teljes szabadság élménye miatt. Hogyha úgy tarja a kedvem, akkor biciklit bérelek, és azzal tekerek az óceánparton. Vagy órákig nézem a paratölgyek alatt legelő bölényeket. Senki nem fog sürgetni vagy megzavarni. A lehetőségek közül tényleg azt választhatom ki, amit szeretnék. És az érzés, hogy "igen, önerőből, egyedül eljutottam ide!" - megfizethetetlen:)
És igen, persze, jó az élményt másokkal is megosztani - de az élmény egyedül is élmény :) Volt, hogy egyedül éreztem magam, de annyira elhanyagolható az egész endorfin lökethez képest, hogy kb el is felejtettem mire hazaértem. A magány ezért nekem nem igazán volt tényező - a saját fejemmel való összezártság (=hogy nincs senki, aki elterelje a gondolataimat a beszédével) már inkább. Régebben könnyen elindult nálam egy önlehúzó spirál. De pont egy ilyen magányos utazáson ébredtem rá, hogy ez mekkora nonszensz :D Azóta egyre jobb a helyzet. Szóval, ha ez tartana vissza, pláne utazz :) Jó az, ha az ember tudja jól érezni magát a saját fejével összezárva :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!