Mit lehet tenni az ilyen magány ellen?

Tudom... A helyes válasz az, hogy "menj emberek közé" .

De én nem akarok emberek közé menni elég volt már bőven.

Régebben jólestek a hosszú 4-5 órás beszélgetések és séták egy-egy barátommal de ma már nem vágyok erre, csak egyedül szeretnék lenni, gyakorolni a zongorát és zenélni. Mégis sokszor úgy érzem, hogy semmi energiám nincs és ihletet sem kapok a zeneszerzéshez ha nem megyek emberek közé. Az ex barátnőmmel évek óta se veled-se nélküled kapcsolatban vagyunk, hiába szeretjük egymást teljes szívből, az nem elég. Én sérült vagyok sok tekintetben, ő pedig naív... Mindegy is a lényeg hogy egy ideje (2-3 hónapja) nem találkozok már emberekkel, vagy csak hébe-hóba összefutok velük ha az eszükbe jutok és olyankor is folyton szorongok és úgy érzem, elegem van az emberekből. Szeretnék elvonulni a világtól egy évre (mert egy évet kihagyok egyetem előtt) de nem tudok a családomtól is elvonulni. Azt vettem észre hogy, ahogy belesüppedek a magányba 1 hét után, egyre jobban depressziós leszek és cselekvésképtelen de mindeközben ugyanúgy elutasítom az embereket.

Lényegében: Szükségem van az emberekre de magányra vágyom.

(lehet egy kicsit kaotikusan fogalmaztam, előre is, utólag is bocsi)