Mit tegyek? Nagyon magányos vagyok! Minden napom lehangoló. Nincsen senkim.olyan mintha egyedül lennék a világba. 32f

Az nagyon szomorú, hogy ilyen fiatalon már elveszítetted a szüleidet!

De, hogy azon kívül semmilyen emberi kapcsolatod nincs, az csakis rajtad múlik! Se párkapcsolat, se baráti társaság! Valami baj biztos, hogy van a személyiségeddel, de azt neked kell tudni, és megoldani.

Valami oka biztos van.

Munka,kisállatka,kutya ,cica

különböző csoportokban lehetséges ismerkedni barátokra találni.

Sok sikert!

Üdv, az elmagányosodás általános, modern jelenség, sokan szenvednek tőle. Szerintem, ha már a kérdező eljutott addig, hogy változtatna, és ebbe energiát fektet, az már egy komoly lépés a megoldáskeresés felé, így akár kaphatna normális válaszokat is. Akinek nem inge, ne vegye magára.

Tehát pár gondolat...

Barátnő: kézenfekvő lenne, de ha most nem úgy állsz, hogy ez csak rajtad múlik, vsz nem hoz gyors megoldást. Alábbiakkal kezd esetleg először.

Barátok: munkahely, hobbi, stb. Ha nincs komoly hobbid, próbálj találni egyet, amivel társaságban lehetsz. Ez lehet akár túrázás is, facen több túratárs oldal is van. Mások modelleznek, sportolnak, stb. Keresd meg az adott terület pl face oldalát és ott beszélg3ss tagokkal. Akár önkéntesnek is jelentkezhetnél valahova, ahol társaságban lehetsz. Pl. Időseknek segíthesz, sokan magányosak szintén...

Család: ha vannak rokonaid, esetleg vedd szorosabbra a kapcsolatot.

Állat: társállat mindig jó hatással van mindenkire. Legnépszerűbb a kutya. Ráadásul sétáltatás közben lehet szocializálódni másokkal is.

Nyílván meghatározzák lehetőségeidet szociális helyzet, lakóhely, személyiség... de szerencsére mindez változtatható.

Szörnyű lehet, hogy ilyen fiatalon elveszítetted a szüleidet - őszinte részvétem!

Talán a lakóhelyed önkormányzatának honlapja is valamilyen segítő információval szolgál, hogy a környéken milyen lehetőségeid vannak...

Hasonlóan vagyok én is. Igazából alapvetően introvertált vagyok, meglehetősen szemlélődő típus. Nem igénylem, hogy állandóan pörögjön körülöttem az élet, mindig menjen valami bandázás - ezek inkább fárasztanak. Mindezek ellenére nem vagyok teljesen antiszoc sem: ha valami társasággal összeröffenünk, nem ülök magamban szótlanul a sarokban, beszélgetek, a poénkodásban benne vagyok. De állandóan ilyen társasági élet az nekem egyszerűen sok. A másik dolog, hogy sok minden, amiről az ismerőseim beszélgetnek, nekem elég lapos és érdektelen: úgy érzem, alapvetően másképp látom a világot, mint a legtöbben. Már annyira nem foglalkoztat a dolog, mint régen, igazából csak azért írtam le, hogy nem te vagy az egyetlen. Szerintem a személyiségtípus sajnos valamennyire borítékolja ezt a dolgot.

De azért nem kell feladni! A társaságokat nem szabad teljesen elhagyni: közös érdeklődési körök, sportklub, edzés, túratársaság, egyházi közösség, kirándulások, filmklub, munkahelyi társaság, főzőtanfolyam, önkéntes munka, akármi - ezek mind segítenek a szürke hétköznapok átvészelésében, ill. abban, hogy egy-két értelmes emberrel fuss össze, akikkel jó barátság alakulhat ki. Nem kell erőltetni a folytonos bandázást, de azért begubózni sem szabad hagyni magad. Én introvertáltként próbálom kicsit erőltetni (egy egészséges, magamra szabott keretig) ezt az utóbbi oldalt, nehogy az előbbi, a bezárkózás beszippantson.

Szóval a legfontosabb szerintem, hogy egyszerűen lépj ki valami közösségbe, mielőtt ez a magány nagyon betemet. Tök mindegy, lényeg, hogy emberek között legyél valamennyit. Remélem sikerülni fog! 38f