Nem tudok ismerkedni vagy barátokat szerezni, mert túl unalmas az életem és le vagyok maradva a koromhoz képest?

22 éves egyetemista lány vagyok, de úgy élek mint valami kisgyerek vagy egy nyugdíjas, pláne a pandémia óta. Mindig is inkább kevesebb barátom volt és soha nem voltam az a nagy közösségi ember, de az utóbbi időben velük is eltávolodtunk egymástól és ellaposodott a szociális életem. Ebben nyilván a járvány is szerepet játszik valamennyire, de úgy érzem a barátaimmal szimplán más irányt vett az életünk és sok mindenben le vagyok maradva hozzájuk képest, már nem vagyok elég fontos, izgalmas, érdekes stb. Azt gondolom talán ez lehet az oka annak is, hogy nem tudok új kapcsolatokat kialakítani másokkal.

A barátaimmal jelenleg mind máshol élünk, tehát megnőtt köztünk a távolság és új közegbe kerültünk (továbbtanulás, munka, párkapcsolat stb., különféle okok miatt). Sokaknak lettek új barátaik, de főként párkapcsolatuk (ők vagy csak a barátjukkal/barátaikkal vannak vagy más párokkal szerveznek közös programot, pl. az egyik barátnőm minden szabadidejét külföldön tölti a barátjával és olyankor köztünk teljesen megszakad a kapcsolat) vagy van köztük olyan is, aki már házas és gyereket szült (vele teljesen megszakadt a kapcsolat), de például valaki már főállásban dolgozik és a munkájára hivatkozva nem ér rá soha. Egy-két barátommal még a neten keresztül tartom a kapcsolatot vagy max. félévente egyszer találkozunk, de ez már nyilván nem olyan. Sokszor kifejezetten kellemetlenül érzem magam, mert már nem nagyon tudok mit kezdeni velük. Meghallgatom őket és válaszolgatok, de én nem nagyon tudok mit mesélni, mert velem nem történik soha semmi.

Én viszont nem tudtam új kapcsolatokat kialakítani, sem párkapcsolatom, sem új barátaim nem lettek. Úgyhogy így egyedül maradtam, nincsen senkim, de egyszerűen nem tudok ismerkedni. Sokszor azt éreztem, hogy új közösségbe kerülvén kellene valami villantani vagy legalább valami nagyon jófej, bulis, vicces, pörgős stb. személyként bemutatkozni, én viszont nem vagyok ilyen és nekem ez nem megy. Mindig kérdezgetni szokták azt is, hogy van-e barátom, mit szoktunk csinálni barátokkal, hol voltam nyaralni vagy hová megyek, mi a terv szilveszterre, biztos voltam én is azon a bulin stb. és akkor tök ciki sorban válaszolgatni, hogy nincsen, nem, sehol, sehová, semmit, nem tudom, nem voltam stb. Ilyenkor mindig én vagyok ugye a gyökér kislány, akinek nincsen senkije, béna, unalmas, nem jár sehova, csak otthon ül és tanul stb. Mostanában interneten próbáltam ismerkedni (máshol nem is tudnék), de az kb. ugyanez, kapásból hülyének néznek. Holott amúgy csomó mindenhez lenne kedvem (bár azt is észrevettem, hogy engem nem igazán érdekelnek azok a dolgok, amik a legtöbb korombelit), csak nincsen hozzá társaságom és most nagyon nincs is hová mennem, mit csinálnom még egyedül sem. Szeptemberben visszaköltözöm az egyetem városába, de most valószínűleg ott is egyedül fogok lakni, egy ismerősöm sem lesz már ott, a barátaimmal változatlan lesz a helyzet, max. megint csak egyedül fogok tudni majd eljárni valahová és, ha esetleg megint jönnek a lezárások, távoktatás stb., akkor még csak egyetemre sem fogok eljárni otthonról.

Szóval tök egyedül érzem magam, magányosan, unalmasan stb., de fogalmam nincsen, hogy mit tudnék tenni ez ellen.