Csak én vagyok így ezekkel a dolgokkal?

Az útobbi időben sokat változtam. Hónaponta, de van, hogy hetente veszem észre, hogy más ember vagyok. Mivel sok rossz emberrel és legfőbbképp lányokkal nem találkozok így könnyebb is a változás. Levetkőztem a jófiúságos baromságot magamról teljesen. Ameddig bejárunk csak gyakorlatra addigra már csak az osztályban a legjobb barátomnak és egy másik srácnak köszöntem.

A megváltozásomnak az oka 3 csalódás volt 3lányban. De volt egy kissebb is ami inkább az én kudarcom.

Viszonzatlan szerelmek, elhalasztott lehetőségek, volt minden. Rájöttem hogy meggyűlöltem a másik nemet teljesen. Nem is köszönök, nem kezdeményezek, egyenesen kerülöm őket. Ha van egy olyan csaj aki ki is néz valahogy annál jobban gyűlölöm. Ha utcán látok egy jó seggű példányt "csakazértis" nem nézek utána.

Fölbasz ez a téma de már barátokkal se nagyon beszélek erről mert egyre szélsőségesebb vagyok ezen a téren.

Instán is meg facen is kijelöltem meg kikövettem a lányok 95%át. Lány osztálytársakat is csak azért hagytam meg, hogy ne legyen nyíltan utálat. Meg elég sz*ar de a dolgozatoknál kell a segítség, a puska és ez miatt nem mentem bele komolyabban abba hogy nyíltan kimondjam az utálatot feléjük. Amúgy már rég komolyabban véget vetettem volna a jópofizásnak. Mondjuk az utóbbi időben már arra sem adtam. Sok fiút is megutáltam mert rájöttem, hogy rossz emberek. Illetve vannak akik tőlem idősebbek és a huszonéves korosztályból valóak meg nem is az én társaságom egyik se. 18éves rocker vagyok és a barátaim is ebből a szubkúltúrából valóak ami nekem jó de mások ezt furcsának tartják vagy elutasítják.

Vannak rokonaim, akik leszartak, velük is megszüntettem azt a minimális akárminek nevezhető valamit ami olyasmi mint a jópofizás. Nincs rájuk szükségem. Van két távolabbi unokatesóm akik közül az egyik összejött azzal a lánnyal aki miatt ilyen lettem. Aki miatt mentálisan megroppantam, agresszív lettem és tudom divat ilyennel dobálózni manapság, hogy DePrEsSzIó ezért inkább szorongásnak mondanám amit tartósan hónapokig megéltem. A másik unokatesóm huszonéves, ő leszar igazából, és szerintem utál is. Azt vettem észre, hogy az én személyem és amit képviselek az túl sok másoknak. Túl egyszerűen látom a világot, és ez valakinek bonyolult. Ez fölba*sz. De mindegy, ezekkel az emberekkel sem kívánok köszönőviszonyban sem lenni. Rá is jöttem, hogy ameddig nem verem ki addig jönnek a nagy gondolatok barátnőről meg ilyen hamis dolgokról aztán mikor megtörténik, hogy magamhoz nyúlok minden elmúlik és mint egy kapcsoló, vagy mint egy függőny, abrosz, takaró vagy mittudom én simán leesik rólam hogy ba*szki ez csak egy rossz álomkergetés, mert igazából semmi szükségem ezekre a dolgokra meg ennyi sza*r után nem is vagyok képes bízni lányokban. A barátaimban bízok csak, igazából nincs is szükségem új emberekre.

Azt se várom el, hogy erre írjon valaki is bármit. Lehet kiteszem majd törlöm is. Mindenesetre ha ezt még olvasod akkor grat mert még nem gondoltam meg magam.