Mióta vagy egyedül?

Párkapcsolatilag 20 éve, mert még sosem volt barátom.

Érzelmileg pedig körülbelül 3 éve. Totális magány érzése pedig tavaly január óta tart, de a mélypont nem tudom mikor történhetett pontosan. Pár barátommal írogatunk Messenger-en, de ez közel sem elég.. a sportom miatt hetente egyszer szerencsére társaságban vagyok jó pár órát, de sajnos csak ennyi.

Amúgy sem voltam az a "másokhoz odamenő" emberke, meg random emberekre ráíró, de most, a vírus miatt még annyi esélyem sem volt ismerkedni, mint eddig. Eljárni a netes, egyetemi óráim miatt sem tudok, meg ugye a korlátozások sem épp nekem kedvezők ilyen téren.

Páran (úgy havonta egy új tag) rám írnak itt, kicsit beszélgetünk, de egyszerűen pár hétnél sosem tart tovább az írogatás.

Úgyhogy nálam most zajlik ez az időszak és nagyon remélem, hogy nem tart már sokáig..

20/L

Nekem nem volt még párkapcsolatom, annak ellenére, hogy amúgy olyan középsuliba jártam, ahol nagyrészt csak lányok voltak. Most így visszagondolva valószínű azért, mert az általános iskolás éveim alatt teljesen elvesztettem minden önbizalmamat, rosszul tanultam, bántottak, kiközösítettek stb. Emiatt egy csomó ideig nem voltak egyáltalán barátaim, nem is nagyon jártam el az iskolán kívül sehova sem. Pedig én tudatosan dolgoztam már 9.-es koromtól kezdve azon, hogy helyrerakjam magamat, elkezdtem edzeni, a jegyeim lassan elkezdtek javulni, próbáltam beszélgetni másokkal, beilleszkedni az új osztályba.

Mondjuk beilleszkedni végül nem sikerült és egyedül maradtam négy évre, de barátokat azért tudtam szerezni, két régi barátság újraélesztésével, illetve az egyik évfolyamtárssal akivel szünetekben beszélgettünk, azzal tartom máig a kapcsolatot. Na meg most már jobban odaszoktam menni másokhoz is -noha még mindig félek, de mások ezt már nem veszik észre- még akkor is ha társaságban vannak és nem egyedül. Ráadásul a mostani körülmények miatt nem nagyon tudok ismerkedni élőben, mivel szinte nincs is rá lehetőségem, de azért ha van valami ürügy habozás nélkül ráírok bárkire. Sajnos az eddigi internetes ismerkedéses próbálkozásaim közül egyszer sem sikerült senkivel sem élőben találkozni, még hosszabb távon levelezni sem.

Engem is megvisel ez a sok bezártság, de mivel még a szüleimmel élek -mert nem volt még lehetőségem az elköltözésre- ezért nem érzem magamat annyira egyedül, annak ellenére, hogy sosem volt a kapcsolatom velük konfliktus mentes.A tesómmal meg kb annyit szoktunk csak beszélni, hogy kell-e valami a boltból vagy hogy megeszi-e még XY-t, mert akkor én eszem meg.

21/F

Sajnos még sosem volt barátom de egyre rosszabb, hogy nem szeret senki.

Szerencsére barátnőim vannak de a vírus miatt velük is régen találkoztam.

Sokszor vagyok magányos főleg este, nappal lefoglal a munka.

Még nem találtam semmit amitől jobban lettem volna.

29/N