Más is van úgy, hogy mióta otthagyta az egyetemet teljesen egyedül van? (28F)

sport esetleg?

Én a sport miatt maradtam "normális" közegben. Egyetemen is az volt a fő kapcsolódási pont. (meg a barátnőim dobott pasaival kötött barátság)

Nálunk az a baj, hogy szétszéledtünk. A legtöbbünk más országba került, a világot járja.

De találtam új sportegyesületet, ahol normálisak az emberek, és így most ők alkotják főként az ismeretségi köröm.

Én is azt látom, hogy itt vagyok 30 évesen és elkopnak a barátok. Meg alapból nem vagyok amolyan ismerkedős típus és az emberek sem kedvelnek. Unalmas is vagyok, nem megnyerő, témázgatni sem tudok.

Netes ismerkedés sem megy. Az vagyok akinek a Tinder meg Badoo oldalakon havonta 1-2 Match van aktív használat mellett és az is bűn ronda.

Az sem segít, hogy a legtöbb barátom, azaz 1-2 aki van az is barátnő, feleség, lassan gyerek mellett él. Nem érnek rám. Mások meg simán le is pattintanak.

Igazából már meg is szoktam.

Én túrázni szoktam eljárni ott mindig akad 1-1 ember aki jön velem, hozzám csapódik és megyünk. Sokszor be sem mutatkozom és úgy válunk el. Nem is akarok többet, mert azt tapasztalom, hogy az "első" ilyen után másodjára már fel sem ismernek vagy láthatóan nem kívánják a társaságom, úgy hogy előtte ők keresték.

Azok is jók akik külön mondják, hogy jelöljem be, beszéljünk még, stb. Aztán nem jelöl vissza. Bezzeg másokat akik ott voltak azokat igen.

Szóval igazából arra jutok, hogy nem is igazán vágyom barátokra, társaságra és kerülöm az embereket amikor csak lehet. Lehet hogy valaki szerint ez gyengeség, vagy butaság, mert keresni kell a lehetőségeket. De annak sem látom értelmét, hogy folyamatosan csak csalódjak és folyamatosan csak azt érezzem hogy lepattintanak mindenféle okokkal, indokokkal.

Mi a bajod a melegekkel, hippikkel és a nyuggerekkel? Amúgy, ha olyan fb csoportban vagy benn, akkor ne csodálkozz,hogy azok tapadnak rád, azért ez nem ennyire egyoldalú. Plusz nem kell egyből mindenkivel lebratyizni...

Járj tematikus klubokba, koncertre, kirándulni, esetleg buszos utazásra. Ha maradt még 1-2 normális haverod az egyetemről, igyatok meg egy kávét és beszélgessetek a régi közös dolgokról. Nem feltétlenül kell órákra járni (hacsak nem azért, mert érdekel).

Szerintem tudomásul kell venni azt, hogy vége a sulinak, az élet egy másik szintre lépett, és ebben is ugyanúgy meg lehet találni a normális kortárs/vagy közösségi kapcsolatokat.