Mit tegyek ha nem nagyon vannak barátaim? Mi lehet ennek az oka, mit csináljak másképp?

Van 2 nagyon jó barátnőm, egy az általános iskolából, egy pedig most, középiskolából. Viszont nagyon nehezemre esik másokkal is barátkozni, nem merek magamtól senkihez sem szólni, csak akkor beszélek másokkal, hogy ha ők szólnak hozzám, mert valamiért szorongást, és félelmet vált ki belőlem, ha idegenekkel, vagy olyan ismerősökkel kell beszélnem, akiket nem igazán ismerek. Csapatban sportolok is, de valahogy nem igazán találom meg a közös hangot a mostani 16 évesekkel, sem a csapatban, sem az iskolában, mert nem vagyok egy ilyen buliba járós (még sosem voltam buliban) lány, és nem nagyon szoktam olyan dolgokat csinálni, mint a legtöbb velem egykorú, inkább szeretek otthon barkácsolni, kirándulni, hangszeren játszani. Az iskolában még el vagyok, mert ott van a barátnőm, meg még van 1-2 lány akivel tudok beszélni, de edzésen nagyon magányosnak érzem magam. (Tudom hogy nem kéne azt várnom, hogy majd ők barátkoznak velem, de már egy eléggé kialakult közösség, és én senkihez nem merek szólni, így eléggé kívülállónak érzem magam) Min tudnék változtatni? Nagyon gáz, hogy nem vagyok olyan mint a többiek, vagy ez normális hogy ilyen vagyok még 16 évesen is? Azt is hozzá tenném, hogy olyan szinten nem merek beszélni, hogy idegenek között ha beszélek sem hallják meg, mert nem tudok hangosabban beszélni, de itthon nincs ilyen probléma.