Miért ennyire rossz érzés a magány?
17 vagyok, de senki korombeli nem keresi a társaságomat, nem vesznek be egy haveri körbe sem (próbáltam bekerülni, de nem "fogadtak be"), mindenből kimaradok, olykor szinte teljesen feleslegesnek érzem magam, eddig még nem találtam egy ténylegesen igaz barátot se. Van amikor csak azért nyitom meg a Messengert, hogy lássam, írt-e valaki (vagy nekem, vagy pedig az osztálycsoportba), de az utóbbiban szoktam gyakrabban üzeneteket olvasni. Vagy ha személyesen kapok üzenetet, akkor az is olyan, hogy vagy reagál arra a beszélgetésre a másik fél, amit kezdeményeztem, vagy pedig a sulival kapcsolatos.
Talán velem van a baj?
Ha igen, hogy tudok rajta változtatni?
A válaszokat előre is köszönöm!!
Valószínűleg azért nem fogadtak be, mert nem olyan vagy, mint ők. Ez lehet külső és/vagy belső tulajdonság. Ez ebben a korban, ebben a világban sajnos így megy...
Ha mindenképp szeretnél hozzájuk tartozni, akkor megpróbálhatod kinyomozni, miben térsz el, és változtatni magadon. De ha úgy már nem érzed jól magad, akkor csak azért, hogy elfogadjanak, ne maradj kényszerből olyan.
Ha pedig egyáltalán nem is akarsz változtatni magadon, akkor nincs más hátra, olyanokat kell keresni, akikkel így is jól érzed magad, akik így is elfogadnak.
A változás nem rossz, érdemes megpróbálni, már csak hogy tudd, hogy milyen is lenne úgy az életed. Legfeljebb ha nem jön be, akkor is elmondhatod, hogy volt egy élményed, kipróbáltál valamit.
A színjáték a rossz. Amikor eljátszod, hogy te valamilyen vagy, azért, hogy akikhez vágysz, azok elfogadjanak.
A társaság nélküliek írhatnak
21F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!