Miért vagyok ilyen magányos? Miért van az, hogy még sose szerettem egy srácot sem?
Volt már barátom, de egyiket sem szerettem igazán. El se tudom képzelni milyen szeretni és szeretve lenni. Vajon miért van ez?
20L
Ha tényleg csaj vagy, akkor fogsz kapni egy pár üzenetet az itteni férfi felhasználóktól.:)
18/F
Ha nem tudod, hogy milyen szeretni, akkor nem az alapján választottál eddig párt, hogy mit érzel, hanem legfeljebb az alapján, hogy tetszik-e neked vagy nem.
Ez önmagában még kevés ahhoz, hogy egy jól működő kapcsolatod legyen. Ha túl gyorsan adnád magadat másoknak, akkor várjál. Hidd el, hamar kiderül, ha valaki komolyan tervez veled vagy csak egy éjszakára kellenél neki. Ha pedig valaki komolyan tervez veled, akkor feltételezhető, hogy tudna szeretni téged, de ez is csak idővel derül ki.
Nem tudom, hogy hogyan szoktál randizni, szoktál-e randizni vagy hogy ámblokk hogyan ismerkedsz, de lehet, hogy egy kicsit nem ártana változtatni ezeken a szokásaidon, hogyha többre vágysz.
Ha meg látszólag (és szerinted is) részedről rendben vannak a dolgok ilyen téren, akkor pedig legyél türelmes :) Fogsz majd találni olyan srácot, akinek te leszel a mindene. Hogy ez fordítva is így lesz-e, az már nem biztos, de az érem egyik oldalát úgy is meg fogod tapasztalni egyszer. Mindkettőt már kicsit nehezebb.
Na igen kaptam pár üzenetet, de mindezeket figyelmen kívül hagyom, mert nem társkeresőként használom ezt az oldalt.
Egyébként nem szoktam csak úgy senkivel se ágyba bújni. Élőben szoktam ismerkedni mindig, mert az internetes társkeresés egyszerűen nem az én világom.
Ez érthető, azt viszont nem értem, hogy ha nem szeretted az előző párjaidat, akkor miért jöttél össze velük? Szerintem a szeretet nem egy olyan dolog (legalábbis nem mindenkinél) ami menet közben X napnyi / hónapnyi / évnyi együtt eltöltött idő után magától kialakul.
Persze hallani ilyen storykat is, hogy később alakult ki valakinél, de szerintem ez kevésbé jellemző és nem vagyok benne biztos, hogy a másik fél jól fogadná, ha tudná, hogy sokáig nem is érzett iránta kifejezetten semmit a párja.
Várni a csodára felesleges szerintem. Megbántani pedig nem szeretnéd, ezért inkább magadat kényszeríted egy legjobb esetben is csak semleges élethelyzetbe? Rosszabb esetben jobban kicseszel magaddal, mintha erőt vennél magadon és elmondanád, hogy "bocsi, ez nem fog menni" ( + 1 indoklás ).
Csak azt tudom javasolni, hogyha van rá lehetőséged (és általában van), akkor inkább legyél egyenes a másikkal. Hidd el, sokkal célravezetőbb ;)
szerintem jól teszed,hogy nem alkudsz meg.
együtt voltál a sráccal ahogy írtad és mégsem történt meg a szokásos.
ami jóesetben kb így néz ki.
bizalmatlan vagy vele.
aztán rájössz,hogy nem kell tőle félni.
elkezdesz nap közben is rá gondolni.
ha megtörtént a szex rádöbbensz,hogy mennyire tuti vele.
aztán észre sem veszed és már vele laksz.
ahogy én észrevettem ez az alap forgatókönyv.
ha nem így megy,akkor nem az igaziba botlottál és csak megerőszakolod magad,ha mégis bele akarod látni vmi be azt ami nem az.
és ez így működik 20 évesen és így megy 40 évesen is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!