Kizárólag a csapatom társaságában vagyok boldog. Hogyan csillapítsam a magányérzetet? Mi lehet ennek az oka?

Amikor velük vagyok teljesen gondtalannak érzem magam, ha minőségi időt töltünk együtt. Viszont amint hazaérek borzalmas magányérzet tör rám, mintha túlságosan kötődnék a kapcsokatokhoz. Együtt nőttünk fel, és nem volt ritka a heti 9+ másfél órás közös edzés. A tél valahogy sosem tett jót a lelkivilágomnak, de így a koronával kombinálva borzalmas... Pszichológushoz szeretnék fordulni, de anyukámmal nem akarok erről beszélni, mert nagyon aggódna értem, és azt az oldalamat mutatnám, amit tudat alatt nagyon régóta rejtegetek előle. A hangulatingadozásommal mit tudnék kezdeni? Doki előtt megpróbálnám magamban rendezni a gondolatokat, mert az összes barátomnak tudtam segíteni a lelki baján, csak a sajátomat nem bogozom ki.