Hogyan lehet beletörődni abba, hogy nem lesz az embernek párkapcsolata?

Én is úgy érzem, hogy nem lesz soha senkim, bár azt még én sem tudom tagadni, hogy sok szempontból fejlődtem, fogytam stb, de szerintem ez még mindig semmire sem elég.

20F

#13 Mennyire igazad van...

Én is rájöttem, hogy emiatt utál egy kolléga, meg is fogalmazta, hogy "te szabad vagy, mint a madár". Azóta mer panaszkodni, és nagyon sajnálom - pedig nem ütik - verik, nem alkoholista a férje, nem éheznek, mégis tud pokol lenni és diliház az "otthon" így is.

Mint minden állat, a génjeinkben hordozzuk a szaporodás kényszerét, emiatt állandóan társra vágyunk, és a társadalom is a társas életet fogadja el egy ember számára; eltekintve a fejlettebb társadalmaktól, Nyugaton, de talán a Távol-Keleten még inkább, egyre elterjedtebb és elfogadottabb, hogy egy ember - noha az említett társadalmakban inkább a karrier miatt - egyedül éli le az életét. Mo. még azon társadalmilag visszamaradottabb országok közé tartozik, ahol kifejezetten megszólnak miatta, ha egy bizonyos korig nem alapítasz családot, szülsz gyereket. Emiatt egy magyar ember nehezebben élheti meg, mint egy Japán, ha úgy alakul az élete, hogy egyedül kell azt leélnie a végéig.

Én is nagyrészt a 3. kommentelő 5. pontja mellé tudom csak lerakni a voksom. Egy idő után megszokja az ember az egyedüllétet. Ez lemondásokkal is jár, de az értékrendet, valamint az igényeket is át kell kondicionálni. Meg kell tanulni meglelni a szépet önmagunkban és a világban, ahogy a világot látjuk, és ahogy benne létezünk. Filozófiai értelemben vett önmegvalósítást kell véghezvinni. És akármilyen rosszul is hangzik, de sok szempontból többet is ki lehet hozni egyedül az életből, mert nem korlátoz a társ, gyerekek, hitel, stb. Én nagyjából a húszas éveim közepén kezdtem realizálni, hogy nagy valószínűséggel egyedül kell leélnem az életemet. Voltak a kiterjedt családban is ilyen emberek, többnyire megszólta őket a többi, ,,normális", családos rokon, de ahogy megyünk bele a 21. századba, azt látom, hogy egyre jobban eltávolodnak egymástól az emberek, és egyre többen maradunk végül egyedül.