Nincs kedve valakinek mesélni nekem magáról? Mit szoktatok csinálni mivel foglalkoztok? Vagy akár lelki problémák..lehet privát is magamról nem tudok mit nem csinálok semmit ezért érdekel más😔 22f

Semmit ne tudsz magadról és nem csinálsz semmit. 😳

Ez aztán az élet, komám. 😄

Lazulok,filmezem,jól érzem magamat,családdal vagyok, fejlesztem magamat,gondolkodom mibe lenne érdemes belefognom? mint pl vállalkozás,azon is gondolkodom melyik nyelvet kezdjem el tanulni?

Németet amit sok évig tanultam csak nem érdekelt ezért nem is foglalkoztam vele amit bánok is,viszont annyi pozitívum van benne hogy mikor ingáztam hol Ausztriába hol pedig Németországba sofőrként jól jött az a kevés nyelvtudás plusz ismerősek voltak a szavak és a mondatok is amiket hallottam így úgy mond lassan kezdtem rá állni a német nyelvre.

Angol nyelv is hasznos lenne,mert azt sokkal több helyen beszélik ezt tapasztaltam is pl Románia,Szlováki,Csehország,Szlovénia, Olaszország na meg ugye ha német is rá veszi magát akkor ott is,szóval ez világ nyelv amit sokkal több helyen tudnák hasznosítani mint a németet,igaz mind a két nyelven meg szeretnék tanulni csak nem tudom melyikkel kezdjem? 🤔

Olasz és a Spanyol nyelv is nagyon tetszik szóval ezeket is jó volna megtanulni ha már a Spanyol megy akkor az olaszt is meg tudom tanulni,sajnos szerintem nem vagyok valami okos ember és valami gyors sem de hát ha tovább is fog tarnai mint egy átlag embernek akkor is meg fogom tanulni.

Kéne végre valamit sportolni is pontosan még ötlet nincs de ezen is gondolkodom, addig marad a séta és a reggeli átmozgató tornák a YouTubról.😁

Valami jó hobbi is kéne,valamiért a tenisz mindig is tetszett csak hát senki sem volt olyan akivel lehetett volna csinálni de remélem idővel ez változni fog.

Jó volna esetleg valami nagyobb motort is venni csak hát arra is jogsi kell ami pénz és nem tudom hogy megérné e?

Nehéz helyzetben vagyok azzal kapcsolatban hogy most akkor miben is kéne pontosan bele kezdenem?

Voltam sofőr de hát annyira cigány életforma,semmi rendszeresség nincs benne amit egy ideig lehet csinálni csak egy idő után tönkre mész,vagy van időd enni vagy nincs,vagy tudsz enni meleg kaját vagy nem de inkább hideget mint meleget,péksütit meg elég hamar megunja az ember és nem a legegéségesebb a mekis kajával együtt rendszeresen nem lehet ilyenen élni sem, na és külföldön magyar fizetésből meg pláne,csórónak éreztem magamat kint mert az is voltam,hol éjszaka hol pedig nappal dolgoztam néha azt sem tudtam hol vagyok? főleg mikor már a második hét vége felé jártam,de haza értem aztán aludtam vagy 1,5-2 napot aztán össze pakoltam majd indultam megint 2-3 hétre.

De pozitívum is van,rövid időn belül több országban jártam sok helyet meg tudtam ismerni,ha minden adott volt akkor még szét is tudtam nézni egyes helyeken,pl ha éjszaka melóztam és nem voltam fáradt annyira nappal el mentem kirándulni csak hát pihenten sokkal jobban élvezhető de ez mindennél így van,az is jó volt amikor nem volt meló mert akkor ha nem esett és olyan helyen voltam mehettem sétálni,mert hát sajnos ebben a melóban nem lehet sokat mozogni amitől le gyengyülsz stb..

Ezért is kell kordában tartani magadat.

Kellene valami melót is keresnem hogy legyen azért kerestem is de 3-4 műszakba biztosan nem megyek,akkor inkább vissza megyek sofőrnek mert ott legalább mondjuk azt nincs annyira csesztetés de inkább valami mást kéne csinálni,ahogy nézem a béreket eléggé rosszak.

Kellene egy jó vagy akár több barát is,pl olyan aki nem egésznap csak a kocsikról tud beszélni mert az engem hidegen hagy a politikával együtt,nem vagyok az a kocka sem aki ilyes fajta dolgokról tudna beszélgetni,bulizós sem vagyok de ha majd lenne olyan ember akkor el mennék vele, szóval sok dolgot ki próbálnék akár ez legyen férfi vagy nő, mondjuk egyedül is ki próbálgatom azért csak nem az igazi.

Jó lenne majd egy barátnő is,mert szerintem egy nagyon jó párkapcsolatban még szuperebb életett lehetne élni,együtt átélni a dolgokat és boldognak, szerelmesnek lenni az az eggyik legjobb érzés a világon.

Remélem már kicsit unod a sok hülyesegemet amit le írtam de hát te kérdezted.😄

22F

Sérült vagyok mentálisan, önértékelési gondokkal küszködök. Kicsi gyerekként maradtam egyedül, egyik napról a másikra hagyott el mindenki, azóta sem tudtam feldolgozni. Osztálytársaim bántottak, idővel rájöttem a szeretetüket megtudom vásárolni, így pénzt kezdtem lopni itthonról, amire aztán persze rájöttek és kikaptam, majd a "barátok" is elhagytak. Megint egyedül maradtam.

Majd középiskolába kerültem és elkedztem dohányozni, hogy beilleszkedjek egy társaságba, sajnos itt is csak azért türtek meg, mert én adtam a cigit. Minden kajapénzem cigire költöttem. De legalább volt kihez szólnom.

Majd jött egy rossz párkapcsolat, már tizen éve vége, de még mindig rettegek a férfitól, a volt páromtól. (Pedig nincs okom rá, ő is megházasodott, majd el is vált, nincs "hatalom" a kezében, nem egy erős jellem, nincs semmi fegyvere ellenem, valahogy még is elfog a rettegés, ha arra gondolok találkozhatnék is vele.) Ő is megalázott nem egyszer, ő is éreztette velem, hogy azért vagyok vele, mert nincs jobb.

Meghíztam, aztán lefogytam, majd ismét hiztam és fogytam és így tovább. Most nagyon nagy súlyom van, amit jó lenne már csak az egészségem miatt is leadni.

Jártam pszichológusoknál, pszichiátereknél, generalizált szorongásom és biporális zavarom van, legalább is azt mondták. Kaptam egy csomó gyógyszert, amit nem szedek már, mert csak álmos vagyok tőle, és nem tudok teljesíteni a munkában, így viszont folyamatosan gyomoridegem van, folyamatosan aggódom, folyamatosan túlgondolom a dolgokat.

Van egy csomó hitelem, mert az eddigi tapasztalásom azt mutatta, hogy csak akkor kellek ha pénzem van, és nem volt annyi pénzem, hogy kelljek, ezért hiteleket halmoztam. Amiből keservesen próbálok menekülni, állandóan számolok, osztok-szorzok, hogyan lenne a legjobb. Ez csak gerjeszti a szorongásom.

De van állásom, jó szakmám, amiben eltudtam helyezkedni. Olyan munkatársaim, és olyan főnököm, hogy kívánni se kívánhatnék jobbakat.

Van egy szép családom, gyönyörű, okos, egészséges gyermekeim, imádom őket, és szeretnék mindent megadni nekik. Úgy nevelni őket, hogy véletlenül se kerüljenek olyan helyzetekbe mint én, okosabbak legyenek nálam.

Férjem őszintén szeret, elfogad, annak ellenére is amilyen vagyok.

A hiteleim ellenére van egy icipici megtakarításom is, de ezt csak 10 év múlva lehet felvenni.

Van ház a fejem felett, bár ez nem az én érdemem (azoktól örököltem akik elhagytak), még nincs rajta hitel. De nem is lesz! Kertes ház, bár kicsike és lenne mit rajta felújítani, de a miénk, és meleg.

Csak az a vágyam, hogy végre szabad lehessek, anyagilag, de főként szabad fejben, megszabaduljak ezektől az ártó gondolatoktól amik szép lassan tönkre tettek. Most még nem késő, még van vissza út, még tudok lenni az aki tényleg szeretnék, még nem vagyok öreg, még lehetek bombanő, még lehetek önmagam. Még visszafordíthatom az egészségem rombolását.

De hol kezdjem? Gondoltam elkezdek itthon tornázni, most úgy is home office van, de annyira fáradt vagyok, hogy mozdulni sem tudok, minden energiám felemésztik a gondolataim. Pedig csak elkezdeni nehéz, tudom párszor már végig csináltam, de soha nem voltam ilyen mélyen.

Guglizzak ki egy pszichológust? Minek, hogy megint csak lehúzzon pénzzel? Hetente 15 ezerét, nem csak a pénzt az időt is sajnálom rá, inkább a gyerekeimmel vagyok. Az előzőt is annyira ajánlották, de csak vezetett meditációt tartott. Jó a meditáció, annak aki meg tud nyugodni, ha én meg tudnék nyugodni, már nem lenne semmi problémám.

Summa summárum: mindenem meg van amit egy családcentrikus ember csak kívánhat magának, még se tudok semminek örülni és csak tartozást és problémát halmozok fel önmagamnak, ez pedig még nagyobb szorongást generál.

Hát ez vagyok én! Köszi, hogy "meghallgattál", könnyebb a lelkemnek, ugyanis nem ismer senki, még a férjem sem ismeri minden oldalam, igyekszem mindenki előtt titkolni a döntéseim, tetteim. Szégyellem magam és félek megvető, elítélő szavaiktól, pillantásuktól. De most, hogy ezt kiírhattam magamból jobb lett. Köszönöm.