Van értelme teljesen egyedül leélni az életet?
Ha nincs senki aki közel állna az emberhez, évek óta vagy inkábbi évtizedek óta így él, mi adhat elég motivációt és erőt hogy a teljes életet így le tudja élni valaki?
Ha egyszer sehogy és sehol sem találta azoknak az embereknek a társaságát akikkel egy hullámhosszon lenne, akikkel meglenne az összhang.
Ha képtelen vagy alkalmaszkodni a másik félhez, akkor bizony egyedül fogod leélni az eleteted.
Később meg bánod.
5-ös hozzászóló:
Az alkalmazkodás magában nem elegendő. Ha számodra valaki antipatikus attól hogy alkalmazkodsz hozzá nem válik szimpatikussá, továbbra sem lesz meg az összhang köztetek mivel ugyanúgy nem fogtok egymás társaságára vágyni és nem fogjátok jól érezni magatokat egymás társaságában ha egyszer unszimpatikusak vagytok egymásnak. Hiába is alkalmazkodsz Te vagy a másik fél.
Hát én 40 éves vagyok, 20 éves korom óta teljesen egyedül élek (értsd: senkivel nem költöztem soha össze), el se tudnám úgy képzelni már az életem.
Nekem meg az a furcsa, hogy hogy tudja valaki úgy leélni az életét, hogy alkalmazkodik másokhoz, meg kapcsolatfüggő, és csak úgy érzi magát valakinek, ha vannak mellette.
Soha nem éreztem emiatt kevesebbnek magam, sőt őszintén szólva, nem is irigykedem senkire, az ismerőseim közül, akik együtt élnek. Nem cserélnék velük.
Simán lehet. Nehéz akadály, de le lehet, és lehet jó.
Én biztos élvezném. Akármit csinálnék, szabadon tehetném, egyedül lennék a világban, önmagam. Senki nem ismerne, senkinek nem maradna nyoma rólam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!