Menjek vagy maradjak?

28 éves vagyok, másfél hónapja költöztem el a szüleimtől - semmi dráma, csak úgy éreztem, elég idős vagyok már.

Egy szobát bérlek, két hasonló korú lánnyal lakom. A helyet gyorsan megszoktam, és a lakótársaim is aranyosak.Viszont elég kevés velük az interakció, mindenki a csukott szobaajtó mögött van esténként. Én a munkaidőm felében otthonról dolgozom, így most nagyon sokat vagyok egyedül, egyáltalán nincs kihez szólnom szinte naphosszat. Elég szociális ember vagyok, ezért ezt rosszul élem meg. Ráadásul most a járvány miatt a kimozdulás sem olyan egyszerű. (Barátnőimmel, húgommal, családommal persze sokat "pötyögünk", telefonálunk, találkozunk, de ez kevés.) Párom jelenleg nincs. A napokban annyira magányosnak éreztem magam, hogy komolyan elkezdtem gondolkodni rajta, hogy visszaköltözöm a szüleimhez (15 km-re). Velük jó a kapcsolatom, egy házban éltünk. (Mindenki a saját életét, egy elég nagy házban, és ugyanúgy mostam, főztem, takarítottam, bevásároltam, mint ők, belefizettem mindenbe, és nem ültem anyukám szoknyája szélén.) Ők hasonló munkarendben dolgoznak, így amikor épp otthon voltam, volt kivel beszélni, ha épp akartam. Abban biztos vagyok, hogy visszamehetnék hozzájuk, ha úgy alakulna.

Szóval, a kérdés: Tartsak ki, idővel megszokom ezt is? Vagy költözzek vissza, és várjam meg, amíg jobban kimozdulhatok, vagy lesz egy párom, akivel együtt élhetünk?