40 feletti magányos ember törődjön bele, hogy nem lesz már senkije?

Szerintem nem érdemes beletörődni, illetve azt gondolni, hogy örökké magányos maradsz. Nagy eséllyel találhatsz ismerősöket magadnak még! Csak azért szükséges tenni. Én valamivel fiatalabb vagyok nálad, de időnként hasonlóan érzem magam, jelenleg életem talán eddigi legnehezebb időszakában vagyok benne, a régi barátok, haverok sehol, gyakran vagyok egyedül, de szeretném rendbe tenni az életemet, a dolgokat magam körül, hogy idővel ismét többen legyenek körülöttem. De arra kell vigyáznom, hogy tudatosan kezeljem a kapcsolataimat, mert korábban azt se tudtam, hogy mi történik körülöttem, "vakon" voltam benne minden helyzetben.

Úgyhogy Neked is fel a fejjel! Ha gondolod írj, nyugodtan! :)

Munkahelyi ismeretségeiddel mi a helyzet? (Hiszen a munkahelyünk a második otthonunk a legtöbb esetben...)

Szabadidődben valamilyen hobbi - amelyet szerencsés esetben TALÁN VALAMELYIK MŰVELŐDÉSI HÁZBAN, EGYHÁZI KÖZÖSSÉGBEN VAGY TANFOLYAM KERETÉBEN ŰZHETSZ - vagy pedig sajátíthatsz el bizonyos technikákat?

Ui: remélem, érthetően fogalmaztam és nem túl bonyolultan...

Tisztelt Kérdező!

Most olvastam vissza újra - látom, kevés lélekszámú vidéki városban (faluban?) laksz.

Nem jutott eszedbe, hogy esetleg a Fővárosba költözzél - egyszer sem? (Abban az esetben, ha nagyon hiányolod a különféle szabadidős programokat...)

Nyilván most a koronavírus járvány miatt nem egyszerű a helyváltoztatás/költözés - de TÉNYLEG nincsenek munkahelyi "közelebbi" ismeretségeid?!

Ui: ha internetezni tudsz, akkor csak van valami segítséged! Önkormányzat? Kormányablak? Helybeli könyvtár? Legvégső esetben családsegítő szolgálat?

(Leginkább adósságkezelésre ajánlanék SZIGORÚAN EGY(!) munkatársat, DE SZABADIDŐ ELTÖLTÉSÉRE NAGYON NEM!!!) Korábbi személyes rossz tapasztalataim miatt - nem éppen "józan életű" vagy "józan gondolkodású" egyének gyülekezőhelye a klubhelyiségük...