Megérthető ez a gondolatmenet?
Amikor kisebb-nagyobb (főleg nagyobb) energiabefektetéssel próbálod meggyőzni saját magad arról, hogy neked egyedül is jó (pedig már nagyon eleged van az egyedüllétből).
Egyenlő ez azzal, mintha az ember feladná a harcot? Egyből gyávának kell eltitulálni az illetőt? Gondolok most itt olyanra, hogy valakinek hosszabb idő elteltével sem volt párkapcsolata (annak ellenére, hogy próbálkozott), és végül odáig fajult az egyedülléte, hogy már saját magát próbálja meggyőzni arról, hogy "De ez így is jó lesz".
válasza:"Egyenlő ez azzal, mintha az ember feladná a harcot?"
Szerintem inkább a "beletörődött" szó a helyes.
válasza:Ez nem meggyözes.
Jelenleg nekem pl nincs parom, kapcsolatfüggö letemre ez nekem egy kin, de megjelentek olyan gondolatok amikor egyik masik exet el sem tudtam viselni amilyen aljasok voltak, dult bennem a düh és utàlat, en tartom azt hogy inkabb igy, mint ilyen parkapcsolatban.
Ez szerintem nem feladàs, hanem legalabb nem idegesit senki, addig is, en igy fogom fel. Ugyanis a következö egyik sracra sem lesz garancia hogy ö majd nem fog àrtani nekem es angyal lesz.
En ebben màr nem hiszek. Adok esélyt ugyan erre,de sokat nem vàrok.
Addig is itt happy, ha nem fözök akkor nem fözök, lazitas van.
Nálam ez úgy zajlik le, hogy mivel eddig még nem volt kapcsolatom, és ebből adódóan - és szerintem ez természetes dolog - vágyom az "ismeretlen" után. Meg főleg az érzések után. (szeretet, szerelem stb.)
És pont ezért próbálom magam meggyőzni, hogy nembaj, ha egyedül is vagyok, jó ez. Pedig legbelül rohadtul nem jó már ez az egyedüllét... :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!