Szeretnék tanácsot kérni, nem tudom mi van velem!?
Az a helyzet, hogy úgy érzem nagyon buta vagyok. Attól félek sosem leszek képes megtartani egy munkát sem, mert nem fogom érteni a feladataimat, ki fognak rúgni. Ez annyira megijeszt hogy legszívesebben megölném magam. Olyan mintha tompa lenne az agyam, nem fognám fel mi történik körülöttem, ha egy kicsit is feszült vagyok, a társas interakciókra sem normálisan reagálok, tényleg úgy érzem hogy úgy viselkedek mint egy idióta. Az tény, hogy hosszú ideje nem igazán ér semmi inger, nagyon monoton az életem.
Fogalmam sincs mit kellene tennem hogy ez változzon, ha valaki esetleg ebben a cipőben jár, vagy járt, tudna valami tanácsot adni? Néha úgy érzem alábecsülöm magam, máskor viszont úgy érzem nincs jövőm, mert szörnyen buta vagyok.
Előre is köszi ha végigolvastad és válaszolsz!:)
egy olyan emberre lenne szükséged aki ismer, tudja miben vagy jó, és segítene benne.
nincs olyan hogy semmire sem vagy jó.
1x kellene erre rájönnöd és utána kevésbé félnél az új dolgoktól.
3 vagyok még annyi, hogy talán lassabban tanulod meg a dolgokat, de ez csak azért van mert félsz tőle, én is hibázok amikor a legkevésbé szabadna mert ráparázok.
veled is megesik, de tényleg csak 1x kellene átélned ezt és utána minden könnyebben fog menni.
ha ismerőshöz tudsz menni dolgozni, vagy valahova ahol nem lennél "egyedül" az lenne a legjobb
Kedves 1es, nem tudom hogy apukám bántó szándékkal(komolyan) vagy heccből mondja. Zavaromban mindíg csak nevetek rajta, de mindíg megbánt és a lelkemre veszem.
Nemrég kezdtem egy új munkahelyen, holnap lesz a második napom, előre tartok tőle mi lesz az mit nem fogok tudni megcsinálni rendesen.
Talán jó ötlet lenne professzionális segítséget kérnem? Esetleg pszichológustól?
Vagy lehet hogy az egész “befásulásom” oka a monoton, inger nélküli életstílus? Őszintén nem tudom.
Viszont elég fiatal vagyok még, kicsit érdekes ilyen korban ennyire “befásultnak” és tompának lenni.
(1-es megint)
Az hogy egy új munkahely miatt izgulsz az normális, azért van mert jó benyomást akarsz kelteni és ehhez nem szabad hibázni. Az ilyen hozzáállás normális, azt mutatja, hogy fontos az amit csinálsz és nem akarsz pocsék munkát végezni. Én is szoktam izgulni új helyzetek előtt és ahogy belejövök fokozatosan elmúlik az izgalom. Te is ha úgy érzed megkedveletek, elégedettek veled akkor fel fogsz engedni. Ellenben az izgulásank van egy egészséges határa. Hogy ezt át lépted-e te tudod csak. Ha úgy érzed már inkább szorongsz és nem izgulsz, és ez az izgalom elveszi a jókedved és csak ezen jár az eszed akkor átlépted a határt és ez már nem jó.
A pszichológusról azt tudom mondani, hogy ha neked ez problémát okoz a mindennapjaiban. Hátráltatja a teljesítményedet, vagy csak elrontja a kedved Szorongsz miatta és egyedül nem tudod megoldani, nincs aki segítsen akkor mennj el. Egy próbát megér.
Lehet az oka az, hogy monoton az életed, és az, hogy hány éves vagy nem jelent semmit. Te ilyen vagy, ebben a korban érzed ezt. Hogy ez okozza e azt nagyon könnyen ki tudod próbálni. Változtass, nem azt mondom, hogy rúgd fel az egész életed és mondj fel meg minden. Lehet nem is ez a baj. Szerezz új hobbit, hallgass más műfajú zenét, keress egy új témát amiről nem sokat tudsz és tanulmányzod (pl Venezuela vagy akármi, csak érdekeljen).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!