Belelehet halni a magányba?

Attól függ,egy biztos nem tesz jót az emberrel és egy idő után depresszió is előfordulhat.

igen.

Nem, csak akkor, ha állandóan ezen kattog az ember agya ahelyett, hogy megoldást találna a helyzetére.

Én kb. 30 éves koromig veszettül magányosnak véltem magam. Még párkapcsolatban is úgy éreztem, senki nem ért meg és brutál kilógok mindenhonnan és jajjajjajj. Aztán elkezdtem egy jó kis pszichoterápiát és rájöttem, hogy a saját agyszüleményeimmel generáltam csak a problémát magamnak. Szóval a magányba szerintem nem lehet belehalni, viszont az önsajnálatba igen, mert azzal még fizikai betegségeket is generálhatsz magadnak, nemcsak a mindennapjaidat teszed alapból tönkre.

14#orvosoknak a számát nyugodtan megadhatnád,meg tudod adni?

Nem orvoshoz jártam, hanem pszichoterapeutához! És semmit nem jelent sajnos az, hogy nekem bejött egy pszichológus, mert nekem is ajánlottak vagy ötöt, hogy mekkora ügyes terapeuták és hogy rendbették az életüket, de számomra 3-4 alkalom után világos volt, hogy nem ők az embereim. Szóval ezt magadnak kell végigjárni, én is jártam sztárterapeutához is, aki totál nem jött be. Olvasgasd terapeuták bemutatkozásait pl. a Pszichofészeknél vagy a Thyrisnél és aki szimpatikus, látogasd meg. És ha egy hónap úgy telik el, hogy nem kaptál semmilyen új szempontot, nem gondolkodsz el az életeden más szemszögből nézve stb., akkor hagyd ott és keress másikat. Egy élet megoldásához eleve több év is kellhet (hiszen évtizedek álltak rendelkezésedre, hogy tönkretedd), úgyhogy érdemes ehhez tényleg rááldozni az időt, energiát, hogy a számodra megfelelő szakembert megtaláld.

Pedig sokat számít a szimpátia is, nyilván, ami már esetleg a fénykép által is felébredhet.

18#Ez így van de akkor sem megy.

Igen, csak az lassú halált okoz.