Magányos vagyok,egyedül érzem magam,csak anyukám szeret miért?

Nincsenek barátaim,pedig gyakran írogatok másokra facebook on,nagyrészük semmibe se vesz.skizofrén vagyok és enyhe depressziós ezzel diagnosztizálnak. Nem járok sehova sem,mert szorongok és már beleszoktam a kényelembe. Anyukámmal lakom és szeretem őt.gyakran van rossz kedvem de úgy érzem ez a skizo deamortizál engem. ahogy mennek az évek úgy egyre rosszab.szeretnék szeretni,de nekem mindig csak a tövis jutott. fekszem az ágyba vagy pedig gépezek,nincs hobbim úgy érzem mintha kiégtem volna. vagyis van 1 barátom ő szintén beteg de 20 évvel idősebb nálam és hát mint a ketten betegek vagyunk. van a rendelő ahol hetente szerdánként van összejövetel csoport de unalmasnak találom mert senki nem beszél semmit egyedül én vagy a barátom.dolgozni nem nagyon akarok pedig voltak hónapok mikor 4 órát dolgoztam. érettségin gondolkodom hogy leteszem.a betegségem miatt nem tudtam elvégezni a középiskolát,visszatérve a középiskolára ott is kirekesztettek.megöli a lelkem ez a mentális betegség. jövőre leszek 30 és 14 éves korom óta van. a gyerekkorom rossz volt,nem túl barátságos emberekkel laktunk együtt,mert rá voltunk kényszerülve anyukámmal.