Egyetlenegy dolgot nem kaptam meg soha se a szüleimtől, egy testvért. Ha lett volna testvérem, szerintetek jobban kinyíltam volna az emberek felé? (elég nehezen barátkozok) 18f
Már óvódáskorom óta szerettem volna egy testvért, akire mindig vártam, viszont sose jött el. Igazi nagy csalódás volt, és emlékszem, sose mentem ki a kortársaimhoz ki játszani, elég különc, magamnak való gyerek voltam. Ezért iskolai bántalmazásaim is voltak (kaviccsal dobáltak, leköptek, felpofoztak, jéggel fejbe vertek stb.)
Ugyanúgy mostanra is szorongok ezek miatt. Annyira hiányolom, hogy mostanra nincsenek barátaim, akit felhívhatnák, vagy találkozhatnák, vagy csak szórakozhatnák vele. Én ezeket a pillanatokat akartam szánni a testvéremre, akivel bármit megoszthattam voltaképpen.
Unokatestvéreimmel nagyon ritkán találkozok, mert anyám nemigazán van jóban a testvéreivel, és így ők is elég zárkózottak nálam is.
Szüleimnek sincsenek baráti körei, akikkel találkoznának.
Az álmodozásaimból rémálom alakult ki 13 éves koromkörül; depresszió, szorongás, egyéb tüneteim voltak sokáig a gimnáziumban.
A szorongás még a mai napig is észrevehető a korosztályomnál. Attól félek mindig, hogy kigúnyolnak, kiközösítenek, vagy a még rosszabb, hogy fizikailag bántanak majd.
Szeretném ezeket a tüneteket kikúrálni, valahogy feldolgozni.
Mit tegyek?
Nekem segített az SZTK-s pszichológus.
Nem azzal kellett volna kezdenek, hogy diagnosztizálod magad, azt egyik orvos sem szereti.
Igen, jogosítvánnyal könnyebb ha van egy kocsid is. Én is kocsival járok. Így nekem 15perc, ami amúgy tömegközlekedéssel legalább másfél óra lenne.
Biztos van lelkes sztk-s orvos is, de valljuk be, kb. 5% lehet. A többség sajnos nem ér semmit, mert általában maganpraxisa is van, és inkább ott segít.
A testvér születése nem tesz nyitottabbá senkit.
A gyereküknek a testvért akkor vállalják be a szülők, ha úgy érzik, készen állnak még egy gyerekre és nem akkor, ha a gyerek könyörög érte.
Gondold el, az embernek hány játéka van, amivel a mai napig játszik gyerekkora óta? A testvér után vágyakozás is ilyen, csak ott nem lehet bedobni a sarokba, ha eluntad. Szóval, egyrészt erre is gondolnak a szülők.
Másrészt, a testvér egy emberi lény, aki az önmaga élete miatt jön a világra és nem mások lelkivilágát jött rendbe hozni. Nem lehet egy emberi lényt létjogosultságát a MI jólétünk biztosítására korlátozni.
Nem tudom, testvérnek milyen lettél volna, de abba gondolj bele, az a gyerek hogy érezte volna magát egy családban, ahol a szülők igazából nem akarták őt, csak a tesó miatt jött a világra, aki rá is unt.
A másik dolog meg, hogy felesleges a múlt miatt bánkódnod, elvégre elmúlt. A bántalmazásokat nem lehet visszacsinálni, gyerekkori barátokat nem szerezhetsz, semmissé nem teheted a múltad, nem alakíthasz át benne semmit, de élheted a jelent úgy, hogy majd, amikor az lesz a múlt, ne arra emlékezz, hogy bánkódtál, szorongtál.
Étrendedet kéne nézned, hogy biztos minden szükséges tápanyag bejut e a szervezetbe. Illerve mellőzni az üdítőt, energiaitalt és gyümiteát vagy vizet juttatni a szervezetbe, napi 2 litert. Találj hobbit és azt csináld. Ne olyat, ami jól hangzik, hanem, ami boldoggá tesz, mert ez ad energiát. Járj el szakkörökre, tanfolyamra. Hidd el, sok ember, aki hasonlóan szorong, mint te ugyanúgy szakkörökre, tanfolyamra jár, mert azon kívül, hogy az, amit ott csinálnak feltölti őket, barátkozhatnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!