Mit tegyek, ha egyetlenegy társasághoz sem tudok csatlakozni? Próbálok, de nem megy sehogy. Mit kellene csináljak? Már teljesen kétségbe vagyok esve.
16 éves vagyok, 9. osztályba járok.
26 fős az osztály, szét vagyunk bontva bizonyos órákon angol-német nyelvtanulás szerint (matek, magyar stb.)
13 angolos és 13 németes.
Az osztályból csak egy lányt ismertem, akivel 2 évig osztálytársak voltunk előtte, mára már legjobb barátnőmnek mondhatom, de ő sajnos németes.
Az angolos csoportban van két 2 fős csoport, egy 3 fős csoport és egy 4 fős csoport.
Az egyik 2 fős csoporthoz azért nem tudok csatlakozni, mert alapból lenézően, lekezelően bánnak velem, ha kérdezek valamit tőlük, flegmán válaszolnak.
A 3 fős csoporthoz nem is akarok tartozni, de ha akarnék, se tudnék hozzájuk csapódni, mert ők úgymond bajkeverők, állandóan mindig mindenkivel bajuk van, nem is egyszer volt már olyan, hogy megverték az egyik osztálytársamat. Meg bevallom: kicsit én is tartok tőlük.
A 4 fős csoporthoz meg azért nem tudok csatlakozni, mert a 4 az páros szám, az 5 már nem az. És ebből a kis csoportból is az egyik tag lenézően, lekezelően bánik velem.
Most a másik 2 fős csoporthoz csapódtam, de velük nem érzem jól magam. Állandóan akarva-akaratlanul megbántanak, lehülyéznek, lebolondoznak mindennap, sugdolóznak és közbe rám néznek és nevetnek.
Van még egy csaj, de vele nem lehet úgy igazán barátkozni, nem is nagyon engedi, hogy barátkozzanak vele.
Én tényleg próbálkozok, mindig odamegyek mindenkihez, próbálok mindenki kedvére tenni, kedves lenni, de valahogy nem megy. Most szerintem mindenki azt hiszi, hogy ez csak rinya és nyafogás, de nem. Tényleg próbálkozok. Megpróbálok megtenni mindent, hogy beilleszkedjek, ebbe a 13 fős csoportba, de valahogy nem megy. Sose ment.
Általános iskolába sem ment, mert 2 év alatt nem tudtam kialakítani, vagy beszállni egy baráti társaságba. Nem arról van szó, hogy nem beszél velem senki, mert nincs így. Csak ha véletlenül nem vagyok ott, akkor észre se veszik, hogy nem vagyok ott. Nem tudom, mit tehetnék, mert nyomasztó ez az egész. Még pasim sem volt és félek, hogy mi lesz majd felnőtt koromba, ha most sem tudok normálisan beilleszkedni.
Kérlek, segítsetek! Sajnálom, hogy hosszúra sikeredett.
válasza: válasza:Iskolán kívül is próbálhatsz találni társaságot, ha van valamilyen érdeklődésed, azzal kapcsolatban rákreshetsz csoportokra, a közös érdeklődés jó alap lehet.
Sajnálom és együttérzek veled. Iskolapszichológust is megkereshetsz ezzel ha van és ha megbízol benne.
válasza:Szia!
Hasonló gondom volt. Nekem az segített, hogy énekkaros lettem és, mivel páran hozzám hasonlóak voltak meg ott kicsit oldottabb is volt a hangulat, összetartóbb csapat volt, ezért hamar találtam ott barátokat, akikkel szünetekben is együtt lógtam. Ráadásul, ahogy látogattam őket a termükben így náluk is megismertem 1-2 gyereket. Aztán ahogy jöttek új gyerekek az énekkarba, velük is ez volt a helyzet.
iskolai versenyeken is részt vettem, ahol lehetett tanulmányi kirándulásra menni, ha nyertél; nyertem és így a kiránduláson is megismertem pár gyereket.
Plusz néhány iskolai programban is részt vettem és ott is megismertem pár gyereket.
A vége az lett, hogy végzős koromban rengetegen ismertek engem az iskolából. :)
Szóval én ezt tudom Neked is javasolni. Én szerettem énekelni, de a hangom nem volt zseniális, szóval az énekkar jó volt, hogy ott a többiek között elénekelgettem. De nem is fontos az énekkar, több szakkör is szokott lenni az iskolában.
Szolfézsra is jártam amúgy (gitárt tanultam) iskolán kívül, ahol szintén lett 1-2 barátom, de a hátránya annyi volt, hogy iskolán kívül voltak, így iskolában a szünetben nem tudtam velük beszélni, találkozni, kissé korlátozottabb volt velük a találkozás. Szóval ezért javaslom, hogy iskolán belül próbálj ismerkedni.
***
A másik, hogy 4-5 év alatt sok minden változik. Nekem végzps koromra már azért volt pár barátom az osztályból. Emellett megváltoztak a kapcsolatok is a többiek között, akik 9.-ben barátok voltak, végzős korunkra nem voltak azok, de olyan gyerekek haverkodtak össze akik odáig nem, mindenki másképp érzett a másik iránt, a szerepek is megváltoztak; akik menők voltak kilencedikben, azok a háttérbe kerültek az évek alatt. Mindegyiküknek lett egy jó barátnője és csendben elvoltak. Akit kilencedikben halálra csúfoltak, az végzős körünkben központi emberke lett és mindenki imádta.
Szóval nem kell félni attól se, hogy ez így marad és ne is erőltesd. Majd alakítja a sors.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!