Milyen okokra vezethető vissza, hogy egy férfi felnőtt korában sem tud leszakadni a szüleiről/édesanyjáról?
A jelenség gúnyneve "mamahotel" és hasonlók. Egyre gyakoribb sajnos.
De mik eredményezhetik ezt az állapotot, hogy sok férfi még a harmincas éveiben is az édesanyjával lakik, nem alapít családot, nem lesz komoly kapcsolata, gyereke stb.
Kérlek, csak normális válaszokat írjatok. A "mert életképtelenek" és hasonlók nem minősülnek annak.
válasza:#én sem az ötös vagyok
De!....
Ha 50 évesen az anyáddal élsz és az jelenti számodra a boldogságot/szabadságot hogy délig alszol akkor én is megkockáztatom, hogy semmit nem értél el. (Persze ez magánügy)
válasza:Tehát akkor kijelenthetjük, hogy a két legkomolyabb ok:
1) az anyagiak. Főleg amióta behozták a CSOK-ot és pár év alatt a triplájára nőttek a lakás-és albérletárak. Emellé pocsék fizetések társulnak, így a saját egzisztencia (hacsak nem örököl, vagy gazdagok a szülők) elérhetetlen álom.
2) a neveltetés. Ezen belül sokféle ok lehet, például az apa hiánya. Az anya úgy neveli a gyereket, hogy ne kelljen soha nehézséggel találkoznia, ezáltal az önállósági képesség nem fejlődik ki. Vagy érzelmileg mérgező szülő, aki fél, hogy egyedül marad, ezért a gyereket afelé tereli, hogy ne szakadjon el tőle.
Mindenesetre én irigylem azokat, akik így is boldogok tudnak lenni. Komolyan irigylem. Nem kellene agyalni a jövőn, csak aludni sokáig, enni, sörözni a haverokkal, hobbiknak élni stb. Csak sajnos nekem ez nem lenne jó, és pár hónap alatt totál bekattannék.
válasza:#13: Nekem sem igazán jó. Annak ellenére, hogy nincs sok gondom az anyagiakkal, mert szerényen, de biztonságosan megélek, és tulajdonképpen azt csinálok, amihez kedvem van, mégsem okoz örömet ez a fajta lét. A Maslow piramis magasabb emeleteit nagyon nehéz megmászni ilyen természettel, szóval én meg azokat irigylem, akiket az élet belekényszerített nehéz helyzetekbe, de volt alkalmuk ezeket maguk megoldani, erre büszkének lenni, ezáltal önbecsülést, elismerést szerezni, és megvalósítani magukat. A kényelmes vegetatív létezés nem okoz érdemi kielégülést, céltalanná és motiválatlanná tesz.
#12 voltam.
válasza: válasza: válasza:#15
Én 28 éves vagyok és kb 50% szülői segítséggel tudtam lakást vásárolni. DE!
Ahhoz, hogy ennyi idősen lakást vegyél igenis jól kell keresni.
Az én bérem pl nem számít olyan rossznak (kb netó 350.000) Viszont ha nagyon spórolok sem tudok évente másfél millánál többet félretenni.
Egy lakás ezzelszemben berendezve a mi környékünkön (Vasmegye - Szombathely) nemigazán jön ki 20 milla alatt.
válasza: válasza:#15 Jól keresek, tudok félretenni. Mint írtam, az albira sajnálom a pénzt, hitelt pedig egyszerűen nem akarok felvenni.
#2-es voltam
válasza:#12 Sok igazság van abban, amit írtál.
#2-es voltam
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!