Másnak is furcsa így élni? Mit lehet ellene tenni?

Alapvetően pozitív vagyok. Persze, az érzelmi világomban megvan minden, elfogadom, hogy nem minden tökéletes, de valahogy egyre kevésbé érzem jónak a dolgokat. Egyszerűen a környezetem lehúz.

A közvetlen családomról nem írnék, nagyon negatív a helyzet.

Anno általános suliban nagyon jól elvoltam. Sok barátom volt, még most is van olyan, akivel tartom onnét a kapcsolatot.

Gimiben már más volt a helyzet. Szegényebb háttérrel kerültem viszonylag jó suliba. Én nagyjából az egyenességhez szoktam, ott viszont már jobban dominált a menőség, pénz és hasonlók. Szóval, ott már kicsit kívülállóbb voltam, de azért voltak haverok, barátok. Onnét is lett volna egy barátom, akivel még utána évekig tartottam a kapcsolatot, aztán tett valamit, ami miatt vége lett.

Utána jött az OKJ és egyetem, ahol szintén hasonló volt a helyzet. Mindkét helyről volt 1-2 barát, akik ugyanúgy hirtelen csináltak valamit vagy lekoptak.

Aztán jött a meló. Volt pár kisebb munkám (nyári munka, gyakorlatok) és szinte minden helyen ment valami keverés.

Aztán jött a rendes melóm, ahol szintén. Az emberek több, mint fele a másik pénztárcájában turkálna és rosszindulatúak. A többiekkel ellehet lenni, de bennük sem lehet normálisan megbízni vagy komoly baráti kapcsolatot kialakítani.

Ezek mellett még ott vannak az oltásellenesek, a BLM szélsőségesei, a politikai nézetek miatt egymás fejét letépők és még sorolhatnám.

Kétlem, hogy annyira különleges lennék és a nagy számok törvénye alapján más is van hasonló helyzetben. Szóval, ti mit tudtok ezzel kezdeni? Gondolkodom azon is, hogy ha összejön egy kis alaptőke, elmegyek valami nyugisabb országba.