Be fogok így gyogyózni itthon. Mit tudok csinálni a jelen körülményekben, hogy ezt elkerüljem?

Március óta havi egy alkalommal hagytam el a házat, azóta nem is beszélgettem normálisan emberekkel, nem voltam sehol és nem csináltam semmit. A szorgalmi időszak alatt még nem éreztem ezt így, mert minden nap voltak óráim, sokat kellett tanulnom és ezek el is vették minden időmet, de ez már elmúlt. A vizsgáimat is elég gyorsan letudtam és azóta teljesen magam alatt vagyok, minden nap sírok, nincsen kedvem semmihez, meg is híztam, csak szenvedek itthon. Annyiból áll a nap, hogy felkelek, kényszerből csinálok valamit (netezek, filmezek, főzök, olvasok, eszek stb.) ami jelen pillanatban egyáltalán nem is érdekel és semmi kedvem nincsen hozzá, és lefekszem aludni. Bár az utóbbi napokban már a nap nagy részét át is alszom, fel sem szoktam öltözni. Hajat mosni, szőrteleníteni stb. is egyre ritkábban szoktam, annyira nem érdekel már. A szüleim dolgoznak, de valamikor kb. nem is találkozunk vagy csak köszönünk egymásnak és ennyi. A barátaimmal is éppen csak, hogy tartom a kapcsolatot. Valakivel márciusban beszéltem utoljára, azóta nem lehet elérni, de a többiekkel is csak egy-két szót váltunk messengeren és ennyi. Faluban lakunk, szóval itt nem is tudom mit tudnék csinálni, mert nincsen semmilyen lehetőség arra, hogy korombeliek társaságában legyek és beszélgessek, barátkozzak, ismerkedjek vagy csak szimplán emberek között legyek. Arra nincsen pénzem, hogy a nyárra elköltözzek és ebben a szüleim sem támogatnak, a vírus miatt pedig minden egyetemi ösztöndíjas lehetőségnek is annyi. Nem tudom mit csináljak, mert én ezt nagyon nem bírom és nem tudom mi lesz velem így szeptemberig. A szüleim is csak kiabálnak velem, hogy miért vagyok ilyen meg felidegesítem őket, de ők sem tudnak szolgálni értelmes válasszal.