Van itt más is akinek nincsenek közösségi oldalai mert nincs egy ismerőse sem?

Igaz, hogy kevés ismerősöm van, de nekem azért nincs közösségi weboldalam, mert nincs igényem arra, ami ezeken az oldalakon folyik. Akiknek nincs, tudják, miről írtam, akiknek van, azoknak meg nem tartozom magyarázattal.

Pedig azok nem közösségi oldalak...

Nekem sincsen.

Kicsit megkésve, de nem baj az, ha kevés az ismerős. Én most nyomtam le szinte nullára a facebook-os és egyéb internetes tevékenységemet, mert sík hülyének néz/nézett mindenki, hát léptem. Most 32 éves vagyok és képzeld úgy megalázott a felettesem, hogy mind a mai napig nem hevertem ki, ráadásul még azon a napon egy másik kollégám is. Ilyen idióta munkahelyem nem volt. Mondjuk már nincs hányingerem, de nem felejtem el mit műveltek velem. Gondolkoztam a felmondásomon, de nincs értelme mert ugyan ez megtörténhet és meg is történik a másik helyen is, mert nem ez az első hely, ahol megtörtént a megalázás és a vegzálás. Még rímel is az utolsó. Mindegy azt mondták, hogy nem vagyok csoport építő, inkább leépítő és akkor határoztam el, hogy lépek minden nemű közösségi oldalról. Az emberből, mint élőből besokallottam, hát megkapják az igazi valómat. Eddig nem beszéltem a magánügyeimről és ezután hallani se fognak rólam még a facebook-on se. Tudod mekkora a klikkesedés? Nagyon nagy és egyiknek se szeretnék így a tagja lenni. Írni is fogok lehet, hogy egy regényt vagy novellát ebből miként tett tönkre a közösségi hálózat, mert tönkretett nem is akár hogyan. Képzeld nem is egyszer sütöttem pogácsát a kollégáimnak, ezeknek a szörnyetegeknek és mi a hála? Semmibe nézés, de megtanultam egy életre, hogy a szívemet és a lelki dolgaimnak egyik gyalázatosnak se szabad kiöntenem, mert rútul visszaélnek/éltek vele. Egyszer nem régen hallottam, hogy lesz szakasz buli, hát ma rákérdeztem egy barátomnak/családtagomnak hitt szörnyetegre, mert most már így hívom. Azt válaszolta, hogy majd a te szakaszoddal bulizol, holott az ő szakaszában vagyok és soha nem hívtak/hívnak meg. Kérdezem is, hogy mi van? Erre elment köszönés nélkül. Azt hittem jóban vagyok az összessel, nem így van. Szörnyeteg mindegyik. Már lassan két éve velük vagyok, azt hittem sokszor, hogy egy csapat, de ez nem így van. Júniusban is lesz valami buli, ezt fél füllel hallottam, de mikor közelebb értem gyorsan elhallgattak múltkor is, mintha egyik se akarna bevenni a kis "klikkjébe", mert sok klikk van a kollégák közt legalább 2-3 és egyik se "fogadott be". Megpróbáltam mindennel közeledni feléjük: jó modor, tisztelet, tisztesség, kitartás, becsület... semmi pozitív visszajelzés. Csak vagyok és ennyi. Leteszem a munkát és kész. Szerintem ez jutott nekem is és neked is. Ha még ugyan így vagy és olvasod ezeket a sorokat, akkor nyugodtan rám írhatsz, mert 32 évesen ilyen emberekkel néha, sőt most már mindig gyűlölök még együtt is létezni. Eleinte annyira pozitív és kitartó voltam, mára valami lett. A képeimen látom, hogy szomorú vagyok úgy 2-3 éve és ezen semmi nem segít. Nem kedvelem most már a társaságukat, elvégzem a munkámat és örülök, hogy meló után nem látom még a képüket se.