Mi a baj lehet velem?

figyike. én 16-7 éves koromig úgy éreztem üres vagyok.

Semmi jó nincs az életemben és ebben az is erősen rásegített hogy a családom egy hulladék volt. Mármint az én szememben mert kitaszított voltam mindig is, a többi testvérem mellett. 18 évesen el kellett állnom dolgozni mert sokszor volt hogy hideg vízben tudtam csak fürödni, és szokszor volt hogy a hűtöben csak sör volt étel nem mert a szüleim inkább el itták az árát. A húgomat szinte én neveltem fel.

Mind ezek ellenére boldog lettem. Ott hagytam a családomat 20 éves koromra, és nagyon nagyon sok türelem kellett hozzá. Pedig barátaim sem voltak, de egy ember bármire képes amit akar. A türelem Rózsát terem, hidd el. :) Akármennyire is érzed úgy hogy most széthullik minden, és sokszor gondolsz a halálra, mert sokszor gondolsz rá. El fog múlni minden fájdalom. Minden okkal történik, hidd el nekem :)

Sajnálom, sokan vagyunk így. Az alkoholizmus a család betegsége is. Nem normális az a család, ahol valamelyik szülő kivonja magát a forgalomból. Jelen esetben mindkettő, apa iszik, anya melózik, neked meg szinte egyedül kellett felnőnöd, nemhogy szeretetlenül, de még bántalmazva is.

Rossz leírni, de lehet, hogy nem is voltál tervezett gyerek. Erről tudsz valamit? Az ilyen gyerekeken megérzik a társaik, hogy nem akarták őket, és rendre kiközösítik őket. Nincs a származásoddal baj, mindenképpen találnának rajtad fogást az osztálytársak. Ez nem nagy vigasz mondjuk, de ha eddig úgy érezted, szégyenkezned kell valamiért, hát nem kell! Főleg nem olyan dolgok miatt, amiről nem tehetsz.

Jó, hogy volt lehetőségetek kiszabadulni az otthoni közegből. Most már remélhetőleg nem csak a túlélésről fog szólni az életed. Sok olyan dolgot tapasztalhattál már, amiről egy átlagos családban nevelkedőnek fogalma sincs. Ez sajnálatos, minden gyereknek járna az érzelmi támogatás a szülei részéről, de még hasznodra válik. Tudod, apád is jó volt valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának :)

Most már nyilván igyekszel azon munkálkodni, hogy feldolgozd a traumákat, ezért is jöttek elő a kérdéseid. Gondolkozhatsz egyedül is, vagy elmesélheted egy pszichológusnak. Nem azért, mert bármi bajod lenne, csak egy kívülálló mindig jobban rálát a helyzetedre, így talán gyorsabban tudsz elmélyülni az önismeretben.

Ha esetleg közösségre vágysz, akkor adott egy országos hálózat, az ACA (alkoholista szülők felnőtt gyermekei), akik gyűlések során (nem valami hittérítő szektáról van szó) átbeszélik a személyes (ugyanakkor egymáséira kísértetiesen hasonlító) mindennapi problémáikat, amelyek felmerülnek pl. egy kapcsolatban, és a szülők szenvedélybetegségére vezethető vissza. Egy ilyen csoport, ha nem akarsz rögtön mélyvízbe ugrani lélekbúvárkodás közben, jól jöhet kezdésképp. Ott nem lennél egyedül, és odafigyeléssel fordulnának feléd. Az aca.hu oldalon találsz részletesebb infót is erről a lehetőségről.

Kívánom, hogy fedezd fel az élet szépségeit, boldogan és önfeledten töltsd meg élményekkel és érzésekkel, mint ahogy egy szerencsésebb sorsú gyerek!