Van így értelme az életemnek?

Az összes barátom elfelejtett, eldobott magától. Eddig mindig én írtam rájuk, de ők sosem írtak maguktól rám.

Fél éve pár ember pártfogolt, segített nekem, foglalkozott velem, de most már nem. Rengeteg ígéretet tettek nekem, hogy akár éjfél után is felhívhatom őket és akkor elmegyünk sétálni és kiönthetem a szívem.

Mikor erre kísérletet tettem, kétszer is, azt mondta az illető, hogy nincs kedve, nem ér rá stb. Mindent megígért nekem, de semmit nem tartott be.

Most nincs senkim, akire számíthatok.

Félek új barátokat szerezni, mert lehet, velük is ugyanígy lesz.

Érdemes így élni? Már minden olyan reménytelennek tűnik.

Nemrég nagyon rosszul lettem, el akartam menni orvoshoz, így felhívtam az egyik illetőt, hogy segítsen kicsit abban, hogy hogyan tudok bejutni a háziorvoshoz, mert nem veszik fel a telefont.

Nem vette fel ő sem, vissza se hívott. Ma pedig vidáman köszönt nekem, aztán otthagyott. Mintha mi sem történt volna.

Nincs már kedvem így élni. Elfáradtam, hogy mindig ezt kapom.

Valóban ezt érdemlem? Van így értelme élni?