Ti is voltatok úgy hogy mindennap néztétek facebookon a profiléképét annak az embernek aki tetszett nektek, de nem mertetek ráírni?

Figyelj nekem is van egy volt osztálytársam aki kifejezetten tetszik. Sokat beszélgettünk még gimi után is,tényleg kb minden nap,megvan a kölcsönös kedvelés. De egyszer megszakadt ez egy 3-4 hónapra és egyszer csak nem kaptam választ. Nagyon szarul esett. Az első 2 hónapban még elég elfoglalt voltam így volt mivel elfoglalnom magamat. De a 3.-ban mikor már több időm volt egyre inkább kezdett zavarni a dolog.Hiányoztak a vele való beszélgetések. De a ráírástól visszatartott a büszkeségem,hisz mégiscsak nem az én hibámból szakadt meg. Plusz eszembe jutott az is,hogy nem is akar beszélni velem?

Viszont már kezdett nagyon rágni belülről a dolog,kb koncentrálni sem tudtam másra. (láthatólag nálad is ez van most)

Végül döntöttem és ráírtam. Teljes mértékben normálisan megtudtuk beszélni a dolgot,a miérteket. Most már újra megvannak a kellemes beszélgetésink így kicsit sem bánom,hogy "megtörtem".

Szóval ajánlom neked is,hogy tedd meg az első lépést legalább,mert különben sehova sem fog haladni a dolog és csak magadat idegesíted ezzel az egésszel.

A következő lépésben,hogy komolyabb szintre vigyed a dolgot nem tudok segíteni,mert azzal én is küszködöm :/

Én voltam így... Nekem az évfolyamtársam tetszett, akivel egy faktra jártunk.

Egy facebookos jelölés sokat nem jelent azért manapság...

Bejelöltem, és mivel beszari voltam, messengeren kérdeztem egy feladatról (beszélgetésindító)... bár ezt ma már nem mondanám beszariságnak, az egyetemen több embernek írtam messengeren tanulás/stb miatt messengeren, és nekem is írtak, lányok is...

Na mindegy, a lány valami iszonyú hülyeséget válaszolt, hogy ő nem is arra a faktra jár (aha, teljesen felismerhető volt fb-n), és különben is hülye a tárgyhoz (szétdícsérte a tanár).

Élőben gázabb vége lett volna

20F