Mi a baj velem? Miért nem érzek semmit?

Nem vagyok képes mostanában érezni semmi. miután szakított velem a barátnőm, eltávolottam a haverjaimtól, és teljesen leépítettem szociális életem. van hobbim meg minden, de ezeket is hanyagolom kellett a karantén miatt. Lehet érzéketlen vagyok, de egyszerűen már nem vagyok képes érezni semmit, ányéka sem lehetnék a régi énemnek, ha valakinek bántodása esne a közelemből nem lennék képes aggodni, vagy sírni. Nem érzek se boldogságot se szomorúságot se semmilyen más töltelék érzelmet de érzem hogy ez így nem helyes. Ha egyáltalán érzem a mások szerinti "szomorúságot" és sírok, akkor sem érzek semmit csak ezeket mondogatom magamnak "gyenge vagy, hogy sírhatsz ekkora hülyeségek miatt..?" Vagy hogy "miért sírsz ha nincs okod rá?" és ilyenkor csak az összes rossz döntésemre tudok fokuszálni. Mindig irigyeltem a többi embert, akik a gonosz beszólásaikat, vagy a rossz döntéseiket csak úgy eltudták feledni, 5 perc után, semmi büntudattal.oh, igen. Ez az egyetlen dolog amit mostanában érzek.. a büntudat, a tetteim iránt, ami miatt már az öngyilkosságra lenne kedvem.

Ettől függetlenül, nem tudom, hogy csak velem szokott előfordulni-e, de sokszor, hangzavárnál, vagy ha valaki ordibál velem, akkor hallottakra figyelve, a hang mellé egy hangos sípolást érzek..ezt nem tudom egyedi e, vagy mindenkivel ez van de...nem tudom..mindenesetre ez nem önsajnáltatás akart lenni -bocs ha az lett- viszont köszönöm ha valaki végig olvasta, és arra vetemedne hogy tanácsot ír.