Van valaki, aki szintén hasonlóan érez?

Évek óta szorongással élek együtt, és antiszociális vagyok. A régi iskolámban mindig bántalmaztak, ezért átmentem egy másik suliba, itt viszont felvettem egy amolyan álcát amivel mindenki elfogad. Próbáltam beilleszkedni a lányok közé, nyáron eljártam velük néhány buliba ahol megpróbáltam jól érezni magam. Ők egyáltalán nem az én világom, de senkim se volt igazán akire támaszkodhattam volna. Viszont megismerkedtem valakivel, össze is jöttünk, nagy a szerelem és mindennél jobban szeretjük egymást, viszont messze lakik és nagyon ritkán találkozunk csak. Amióta velem van, elmúlt a szorongásom, boldog vagyok, viszont mostanában megint rámjött a depresszió. Az a baj, kicsit magányos vagyok ebben a kapcsolatban. Mérhetetlen szomorúság van rajtam nap mint nap, ugyanazok a szürke hétköznapok, a bezártság még tesz rá. Félek elmondani anyámnak hogy nem vagyok jól, látja rajtam hogy baj van, de nem akarom őt terhelni a problémáimmal, és szörnyen érzem magam amiatt hogy a családomnak is hazudok már. Nem tudom mit tegyek, eddig is tudtam élni a nehézségekkel, ugyanakkor szeretném ha a családom is máshogy állna hozzám. Gondolkodtam a pszichológuson de ahhoz rendezni kéne itthon a dolgokat. És igen, ennyire szánalmas szintre süllyedtem hogy anonim kiírom ezt egy ilyen oldalra, de tényleg segítségre van szükségem, kíváncsi vagyok mások tapasztalatára is.