Szégyellek ismerkedni van erre megoldás? Volt bárki más ilyen helyzetben esetleg hogy oldotta meg?

Szia azért gondolj bele, hogy ha 26 évesen tudsz már bérelni valamit egymagad és nem szülőknél élsz az már elég jo dolog a mai világban ... albérlet árak miatt is. Én pl 26 évesen álmodni sem mertem ilyesmiről pedig párkapcsolatban éltem ketten dolgoztunk de úgy éreztük nem jutunk előre. Az akkori páromnak is ritkult a haja 19 éves kora óta, ha nagyon zavar esetleg meg lehet próbálni egy két dolgot tenni, de ha az ok hormonális mint a legtöbb férfinál akkor sajnos nem nő vissza . Mindenkinek van olyan dolog amire nem büszke . Az egész életünk arról szól, hogy próbálgatjuk a dolgokat néha elesünk aztán felállunk. Már kisbaba kortól fogva . Szerintem Értékeld át a helyzeted mégegyszer, nézz jobban körbe a világba de ne másokhoz mérd magad hanem mindig magadhoz ahonnét elindultál.

Üdv

29N

Amiről nem tehetsz azt nem szabadna az embereknek megítélni. Nem kell szégyellni magad, hanem megkeresni azokat az értékeket benned ,amelyekre szívesen koncentrálnál, amiben jó vagy azt csinálni és ez elég önbizalmat fog adni.

Ne a hiányosságaidat vedd számba, hanem az erényeidet. Én speciel nem vagyok egy szép lány, de nem a kinézetem az ami segít másokon, hanem a szerető szívem.

Tehát próbáld magad egy kicsit pozitívabban szemlélni, nem a múlt tükrében, az elmúlt, hanem a jelenében.

Én is hasonló cipőben jártam és járok. Mindig nyitott és barátságos voltam másokkal, de ugyanakkor passzív is pont az anyagi helyzetem miatt, emiatt az iskolai és munkahelyi kapcsolatok csak laza haverságok voltak és jöttek-mentek és rendes párkapcsolatom sem alakult ki igazán, ilyen rövidebb, pár hónapos dolgok, a szüzességemet én is 26 fölött vesztettem el.

A hajam pedig nekem is ritkult már 22 évesen.

Megoldani nem oldottam meg, sajnos mivel magamba zárkóztam és rengeteget olvastam és nem olyan irányba, amilyenbe kellett volna, rájöttem, hogy az emberek, az emberiség mennyire felszínes és mennyire az számít, hogy mid van, nem az, hogy hogyan érted el. Ami valahol érthető is, legalábbis nem tudom megítélni miatta az embereket, mert ha a buszmegállóba mellém ül egy hajléktalan és elkezd mesélni, hogy ő bányász volt aztán kidobta az asszony aztán belerokkant a munkába most meg levágták a lábát, hát sajnálom őt, de nem nagyon ébrednek fel bennem olyan érzések, hogy nekem kéne őt a szárnyaim alá venni vagy haverkodnom vele, mert nekem is megvannak a magam problémái, még ha nem is mérhető az övéhez.

Nem tudom milyen diplomád lehet, de annyit tudsz tenni, hogy ha piacképes, akkor valahogy magasabb jövedelemre teszel szert és megpróbálod elérni azt a szintet, amivel elégedett leszel.

Ez a legelső lépés és ebből fog kiindulni minden. Ha az anyagi helyzeted miatt nem kell többé szégyenkezned, akkor már a többi jön magától. A hajbeültetés még nem az igazi, de pár év és akár még jobb lesz, mint az eredeti, a gyerekkorodat el kell engedned. A párkapcsolat meg jön magától ahogy az anyagi helyzeteddel együtt nő a magabiztosságod.