30 feletti egyedülállóak ti hogy látjátok a helyzeteteket? Késő a családhoz vagy mindenképpen kell? nem aggódtok emiatt?

32 vagyok, rohamosan romlik az egészségi állapotom, nem csak megjelenésben (bár az is), hanem minden területen.

De nem érzek erős összefüggést eközött és a gyerekvállalás között. Nem akarok gyereket, nem bírom őket, sőt inkább taszítanak. És nem akarok 24/7 még valaki(k)hez igazítani az életemet amíg meg nem halok.

Ha férfi vagy emiatt egyáltalán nem kell aggódni.

Szélsőségesen sem kell, hogy késő vagy mindenképpen kell. Arany középút nincs? Normálisan kell hozzáállni az élethez. Keresni a megfelelő partnert akivel eltudod képzelni a család alapítást, és ha 2-3 év után is minden szép és jó, akkor belevágni. Ezt nem lehet előre megtervezni, hogy márpedig ha belepusztulok is lesz gyerek, és jajongani sem kell, hogy már lecsúsztál róla. Lesz ha lesz, akkor amikor. A törekvés a nyugalom és a tiszta rendezett élet triumvirátusa legyen a mottód.

Huszonéves vidéki, középsulis, vagy már éppen végzős, de nem továbbtanulós korosztályt célozd meg!

Kocsid, lakásod legyen.

Türelem kell hozzájuk, de megéri az élmény :)

38F

Ha meg nincs pénzed, meg semmid, de magányos vagy akkor menj el másodállásba, ha másnem munkatársakból lesz több!

Ismerkedni amúgyis a munkahelyeken lehet a legjobban akárki akármit mond...

Ha úgy érzed nem akarsz gyereket, azért nem szabad vállalni, hátha később szeretnél majd. Mi van, ha később se? A gyerek nem egy pulcsi. A cseszegetés meg valamiért bele van rögződve az emberekbe. Nekünk nem rég született babánk, amíg nem volt utáltam én is, hogy ezzel nyaggatnak, és ez most sem változott, ha olyan barátainkat csesztetik a babatémával, akiknek még nincs, de korban megértek már rá, mindig közbe szólok, hogy ez az ő dolguk.

Minek hajszolnád magad egy párkapcsolatba, amiről tudod, hogy szar lesz? Ha nem akarsz alkalmazkodni, akkor meg pláne.

Amúgy nem vagyok 30 feletti, sem egyedülálló, csak írtam egy választ, bocsi.

27N

"Minek hajszolnád magad egy párkapcsolatba, amiről tudod, hogy szar lesz?"

Ezt úgy mégis honnan tudhatná bárki is?

Ez önsorsrontás, másrészt meg 50%-ban rajta is múlik, hogy milyen az a kapcsolat.

"Adjam lejjebb az igényeimet és jöjjek össze egy kevésbé vonzzó nővel de legyen családom?"

Innen.

Középkorú lettem, gyereket már nem vállalnék, családom már úgysem lesz, legfeljebb párkapcsolatom, hátha találok valakit.

"A gyerekekért se szeretem de minden ismerősöm cseszeget, hogy később megbánom mert azok az élet értelme és öreg koromra milyen jó lesz."

Ismerős szöveg, én is megkaptam már, de nem érdekel. Semmi garancia arra, hogy a gyerek felnőve a támaszod lesz idős korodra. Meglesz annak is a saját élete, gondja, lehet nagy távolság köztetek lakóhely tekintetében, csúnyán megromolhat a viszony... Sok idős kerül otthonba, hiába a család, nincs rá idő, energia, hogy gondoskodjanak róla.