Vajon most jól jártam, hogy senki nincs az életemben?

24 éves kány vagyok. 18 évesen történt egy dolog ami törés volt az életemben, és emiatt nem engedek magamhoz senkit közel.

Se apám, se anyám csak egy bőröndnyi cucc a világom, egy kis garzonban, mióta kijöttrm az intézetből.

Most a munkám is megszűnt. Albi ki can fizetve 2 évre, így azon nem aggódok.

Viszont azon igen, hogy mi kesz pár nap múlva mikor elfogy a pénzem.

Jól jártam s mostani helyzetben hogy bezárkóztam?

Mármint senkifelé nem közeledek, és kategórikusan elutasítok mindenféle közeledést, lányoktól férfiaktól egyaránt.

Aki esetleg ugyanúgy egyedül van mintén, és kb ekkora slamasztikába is, hpgy vészeli át?

Mivel telnek a napjai, eszébe jutott e, hogy esetleg jó lenne valaki, akire lehet számítani ha baj van?

Mert most baj van, de ezzel egyedűl kell szembenéznem, tekintve, hogy egy cicán kívűl senkim nincs.

Más, hogy éli ezt meg?