Miért ilyen röhejesek a párkapcsolatos emberek?

"Unalmas, undorító, röhejes" - számodra, mert magadban a tudat alá elástad ezt a dolgot. Valójában magad bántod magad, csak kivetíted a párokra. Amióta világ a világ amióta van ember a földkerekségen- társra vágyik, párra. Mert páratlanul nem tud élni, vagy nehezen, szomorúan. Ez alól kivétel, aki magányosan szeret dolgozni, tanulni, elmélyülni a munkájában, tanulásban. Egy kicsit én is ilyen vagyok -a munka terén-, de néha mégis jó beszélgetni, ölelni, együtt lenni a társsal.

Majd ha elér a szerelem, megérted.

"Hogyha te nem vagy,kinek is mutathatnám mind e szilvavirágokat itt"

(Ki No Tomonori költeményének kezdő sorai)

Pont az ilyenek szoktak a legjobban beleesni abba a “rózsaszín ködbe” amiről beszélsz, már ha valaki képes megszeretni..

Iszonyat frusztrált, bunkó vagy, és féltékeny, ez minden szavadon érződik “öcsi”...

Mert mindenki önbizalomhiányos, és örülnek, hogy valaki szereti őket Úgy Is. Tehát, hogy szerelmesen.

És akkor próbálnak minél több időt neki szentelni. A szerelmeüknek.

Bocsáss meg, de írta egy közös ismerősünk, hogy ezt a kérdést te írtad ki.

Ne haragudj de nem bírtuk, hogy miket csinálsz nyilvánosan és milyen dolgokban vagy benne, ezért pártoltunk el tőled legtöbben.

Nekünk a kapucnis pulcsis aluljárós dolog már nem a világunk és kérlek ezt értsd meg. új életet akartunk kezdeni amiben legtöbbünk boldog. te ezt nem akartad, sajnálom de mindenki nevében kérlek hogy felejts el minket. Megadtuk a lehetőséget, hogy leszokj te is a szerekről és hogy értelmes életbe kezdj de nem hallgattál ránk...