Egyetértetek velem ha azt mondom hogy az embernek a munkahelyén van legnagyobb esélye hogy társat találjon? Vagy iskolában?

Akkor valamit rosszul csinálsz, mert én sem vagyok "jó nő".

De ha te mindenáron munkahelyen akarsz becsajozni, én nem állok az utadba.

Miért gondolod azt, hogy a munkahelyeden is mindenki csak házinyúlra vadászik? Lehet, hogy ők például inkább neten vagy máshol ismerkednek, és amíg vársz és vársz, szépen magadra maradsz.

A neten nem ismerkedni kell, hanem néhány levélváltás után lebeszélni egy találkát. Majd ott élőben folytatni a dolgot.

Vannak, akik még össze is házasodnak internetes ismeretség alapján. Na azt nem ajánlom.

Nem értek egyet, szerintem nem ezen múlik.

Attól, hogy egy légtérben vagyok valakivel, nem leszünk egymásnak szimpatikusak. Van olyan gimnazista osztálytársam, akivel öt év alatt (nem buktam, egyszerűen öt éves szak volt) szinte soha semmit nem beszéltem, mert egyikünket se érdekelte a másik, jól elvoltunk a saját barátainkkal. Egyetemen is ez van. Itt is ismertem meg remek embereket, barátokat és a jelenlegi páromat, de olyan srác és lány is van, akikhez az eddigi három év alatt egy szót se szóltam.

Munkahelyen pedig szabály, hogy házi nyúlra nem lövünk. Ha rosszul alakul a dolog, ki lenne olyan ostoba, hogy lemondjon valaki más miatt álmai munkahelyéről?

Aztán persze máshol is lehet bőven ismerkedni, rengeteg barátot szereztem role-play táborokból, edzésről és különböző rendezvényekről.

"A net arra jó hogy megnézzünk egy filmet,olvassunk ami érdekel,megnézzük a busz,vonatmenetrendet,zenét hallgassunk,önéletrajzokat küldjünk,ilyenekre jó a net."

Értem. Én meg párt és pénzt kerestem rajta - sikeresen.

Úgy látszik, másra is jó azért. :)